NiffiBooks

Folytatódik is a sor Hannah Nicole Maehrer sorozatának folytatásával, A Gonosz Tanítványá val, ami sok mindenben hozta az első részben megismert stílust és cselekményt, pár dologban felülmúlta, néhány esetben azonban elmaradt az első rész mögött. És bár még mindig rabul tudott ejteni a világ és a karakterek (főleg Kingsley), de nem tudtam annyira elveszni és belefeledkezni a történetbe, mint az első alkalommal. Spoileres kibeszélő következik. A történet ott folytatódik, ahol az első abbamaradt, a Gonosz megmentése szerencsére nincsen túlgondolva, hanem egy logikus, jól felépített tervvel viszonylag hamar, egészen az elején kiszabadul, így Maehrer megkímélt minket egy túlságosan is elnyújtott és túlbonyolított mentőakciótól vagy azok sorozatától. Viszont utána nagyon sokáig nem tudtam teljesen eldönteni, hogy mi is ennek a résznek a tétje, mi akar a cselekmény lenni, mire kell figyelni, mi történik éppen, egyszerűen csak sodródtam az eseményekkel, akárcsak a karakterek. Nem volt egy j...

Egy igazi fénypont volt az idei olvasmányaim között ez a könyv, amivel szemben nem voltak nagy elvárásaim, és nagyjából azt is hozta, amire számítottam. Nem egy nagyon mély karakterábrázolásokkal, vagy túl nagy világépítéssel rendelkező könyv, de a legtöbb hiányosságot tudja pótolni a szerethető, helyenként kifejezetten fekete humorral vagy éppen a karakterek közt rivalizálással és piszkálódással. Kicsit sajnálom, hogy nem ősszel olvastam, mert ez egy igazi kuckózós könyv, esős, hideg délutánokra, amikor kell valami, ami kívülről-belülről felmelegíti az embert. Kevés spoilert tartalmazó könyvajánló következik. Elég sokáig szemeztem ezzel a könyvvel, próbálva eldönteni, hogy megéri-e ezt elolvasni vagy sem, ezért - bár általában nem szoktam - beleolvastam az értékelésekbe és kritikákba a népszerű könyves oldalakon, nagyjából egyenlő arányban a külföldi és hazai olvasók között, de úgy vettem észre, az olvasók között is igencsak megoszlik, hova tegyék ezt a könyvet. Van, aki isteníti és a...

Egy olyan romantasy könyvet hoztam most, aminél eléggé vegyes érzéseim vannak, nem teljesen tudtam hova tenni a saját listáimon se, és még mindig nem tudtam teljesen eldönteni, mennyire tetszik vagy nem tetszik. Aztán lassan rájöttem, miért voltam bajban az elhelyezésével vagy éppen az értékelésével. Azért, mert ez a könyv egy hibrid, ami annyi más történetből merít, éppen csak annyit változtatva, hogy újnak tűnjön, de valójában nem sok egyedi elemet találtam benne. Julie Johnson azonban elég jól írt ahhoz, hogy ezekről el tudja terelni a figyelmemet, mert egy nagyon feszes tempójú történetet sikerült így is megalkotnia, ami valóban olvasatta magát, így gyakorlatilag együltőhelyemben, egy csendesebb vasárnap alatt végeztem vele. Viszont nem hagyott mély nyomot, és még abban sem vagyok biztos, hogy folytatni fogom-e a sorozatot vagy sem, mert annyi más is van már a listámon, hogy lehet, inkább egy másik sorozatnak adnék esélyt vagy egy ígéretesebbet kezdenék el. Majd elválik még, amikor...