Egy igazi fénypont volt az idei olvasmányaim között ez a könyv, amivel szemben nem voltak nagy elvárásaim, és nagyjából azt is hozta, amire számítottam. Nem egy nagyon mély karakterábrázolásokkal, vagy túl nagy világépítéssel rendelkező könyv, de a legtöbb hiányosságot tudja pótolni a szerethető, helyenként kifejezetten fekete humorral vagy éppen a karakterek közt rivalizálással és piszkálódással. Kicsit sajnálom, hogy nem ősszel olvastam, mert ez egy igazi kuckózós könyv, esős, hideg délutánokra, amikor kell valami, ami kívülről-belülről felmelegíti az embert. Kevés spoilert tartalmazó könyvajánló következik.
Elég sokáig szemeztem ezzel a könyvvel, próbálva eldönteni, hogy megéri-e ezt elolvasni vagy sem, ezért - bár általában nem szoktam - beleolvastam az értékelésekbe és kritikákba a népszerű könyves oldalakon, nagyjából egyenlő arányban a külföldi és hazai olvasók között, de úgy vettem észre, az olvasók között is igencsak megoszlik, hova tegyék ezt a könyvet. Van, aki isteníti és azonnal megszerette, van, aki nem tudta hova tenni a humorát és a karaktereket, így még ezeket olvasva sem jutottam dűlőre azonnal. Végül nem bántam meg, mert minden hibájával és a helyenként erőltetett humorral együtt is egy szerethető, vidám és szívmelengető történetet kapunk. A negatív kritikák többsége szerintem abból adódhat, hogy sok helyen high fantasyként jellemzik a könyvet, de attól azért távol áll. Igen, van benne egy nagy konfliktus az uralkodó és a Gonosz között, de azért a dráma és epikus hangvétel miatt kicsit fel van fújva, csak hogy el lehessen mondani, van benne egy nagyobb konfliktus is. A mágia, ami a high fantasyre általában hangsúlyozottan jellemző, itt annyira nincsen erősen jelen, még a Gonosz erejét se nagyon látjuk bevetésben. És azt pedig biztosan állíthatjuk, hogy sem a könyv világának vagy civilizációjának fennállását nem fenyegeti veszély, úgyhogy inkább kevesebb, mint több dolgot pipálhatunk ki a high fantasy általános jellemzői közül ennél a könyvnél, de hát ezeket nem lehet előre tudni, így megértem, ha bizonyos olvasókban ezek hiánya frusztráltságot vagy hiányérzetet kelthet. Szerintem célszerűbb volna annak árulni azt a könyvet, ami: egy romantikus, humoros, cozy fantasy vagy fantasy romkom, ha úgy tetszik. És a romkomoknál általában, ne várjunk túlságosan mély karakterábrázolásokat vagy egy túlságosan jól kidolgozott világot.
- Nem is tudom. Szeretem a romantikus regényeket, általában a mocskosokat. - A férfi hirtelen fuldokolni kezdett, italának jó részét szétfröcskölve az asztalon. (...)- Elnézést; nem voltam felkészülve egy ilyen őszinte válaszra.
A történet egyszerűen indul: Evie Sage-re fiatalon nagy felelősség szakad, amikor a királyságot sújtó rejtélyes betegség megfertőzi az apját, így az Ő és húga eltartása az Ő felelőssége lesz. Evie azonban egy kicsit esetlen, szókimondó és gyakran keresetlen karakter, erős igazságérzettel, és a munkájára a legjobb jelző talán a rendezett káosz lehet, amit kevés munkáltató tudna tolerálni. Szó szerint belebotlik a Gonoszba, aki helyben felveszi az asszisztensének. A lány így hamarosan a falujához meglepően közel elrejtett kastélyban tölti a hétköznapjai nagy részét, annak és a Gonosz ügyes-bajos dolgainak intézésével. Mindezt teszi egy olyan bájjal és folyamatos pozitív hozzáállással, ami könnyen a naivság látszatát keltheti, de a könyv végére rájövünk, hogy valójában egy védekezési mechanizmus, amivel Evie mindattól a nehézségtől és azok realitásától védi magát, amivel az élete jár. A folyamatos pénzügyi problémák, amikkel azóta kell küzdeniük, hogy az apja megbetegedett és be kellett zárniuk a boltjukat, valamint a gyógyíthatatlan betegség, ami a férfit gyötri, nem is beszélve arról, hogy a faluban mennyire megvetik és lenézik a családját, mióta az anyja rejtélyes körülmények közt eltűnt a bátyja halála után. Evie-nek így nem marad mása, mint a kedvessége és a rettenthetetlen hite a jóban és abban, hogy minden okkal történik, és ha elég kitartóan hiszünk a jóban és a karmában, akkor előbb-utóbb a szerencsénk is jóra fordulhat. És ez a pozitív hozzáállás az, ami néha a majdnem bizarr, de mindenképp fekete humorú jelenetekhez vezet, amikor Evie szembesül azokkal a tettekkel, amik a Gonoszt a Gonosszá teszik, vagy azokkal a sajátos lakberendezői húzásokkal, amikkel néha feldíszíti az előteret.
De annyira örült, hogy láthatta. Micsoda obszcén, felesleges érzelem, mégis ott volt. Boldogság... Milyen felettébb gusztustalan.
A Gonosz, Trystan azonban nem tud mit kezdeni ezzel a kedvességgel, a mosolyokkal és azokkal az apró gesztusokkal, amikor a lány megpróbálja őt felvidítani egy-egy stresszesebb napján. És a napjai általában stresszesek, mert a király egyre célzottabban támadja az útvonalait, embereit és rejtekhelyeit. A könyv közepe felé pedig a mindaddig erős varázslattal elrejtett kastélyát is kezdik felfedni és támadni. Minden erejével azon van, hogy borsot törjön a király orra alá, de minden, kétségtelenül halálos hatalma és zsoldosai ellenére sem indított ellene addig nyílt támadást, inkább csak az ellátást próbálta megtörni és aláásni a hatalmát. De kicsit ambivalensek tartottam, hogy annak ellenére, mennyire rettegik a hatalmát és a gonosztetteit, többnyire csak egyéneket támad meg, akik nem is feltétlenül a személye ellen követtek el támadást, hanem az elvei ellen. Mert az nagyon hamar kiderül, hogy Trystan azért öltötte magára a Gonosz szerepét, mert mindenki ezt várta tőle és mert mindenki, akiben megbízott, előbb-utóbb elárulta, mert tartottak a hatalmától, és nem bíztak a személyben, akihez azok tartoznak. Trystan nem gonosz, legalábbis nem az eredendően. De a világ és a környezete azzá tette, így a Gonosszá vált és többé nem hagyta, hogy megkössék őt olyan apróságok, mint a morál, erkölcs vagy éppen a törvények. És azt is elhatározta, hogy bosszút azon az emberen, aki a végső lökést adta a mélységbe vezető úton, aki a legnagyobb és legmegbocsáthatatlanabb bűnt követte el ellene.
Volt még pár mellékszereplőnk is, akik ebben a részben még nem kaptak olyan sok szerepet, így őket majd a második résznél fogom inkább megemlíteni. Egy valakit szeretnék egyelőre kiemelni, aki nem más, mint Kingsley, a Gonosz egyik társa, aki mindenhová elkíséri a férfit. Egy koronás varangyról beszélünk, aki kis táblákkal kommunikál a többiekkel, általában egyszavas, de tömör mondandókkal, amik a legtöbbször csak borsot törnek Trystan orra alá, de néha a segítségére is vannak, ha nehezen jut dűlőre valamiben, vagy magának sem akarja bevallani a valódi érzéseit és céljait. És szerintem sok mindent elmond a Gonosz természetéről is, hogy odafigyel a béka igényeire, rendszeresen sétákra viszi, és még a szekerén is van neki egy kis emelvény, ahol Kingsley biztonságban utazhat, ha hosszabb útra mennek. Bevallom őszintén, megvettek kilóra a varanggyal.
Összességében tehát egy bájos, inkább az Evie és Trystan kapcsolatára és érzéseire koncentráló, de rejtélyekkel és titkokkal teli könyvet kapunk, amiben a humor talán nem mindenki ízlésének felel meg, de ha megtalálja a közönségét, akkor nagyon derűs jeleneteket eredményez, amiken jól lehet szórakozni. A végén a csavar valóban meglepő volt, és nagyon vártam, hogy olvashassam a folytatást. A világ itt még elég kicsi, nem sok minden látunk, de ennyi cselekménynek bőven helyet tud adni. Nagyon tetszett Evie és Trystan dinamikája, és hogy a lány annak ellenére sem enged az elvárásaiból és a rá bízott emberek biztonságából, hogy a kontinens legfélelmetesebb emberének kell dolgoznia, és nyíltan megmondja a véleményét a férfinak is, és nem törődik a következményekkel. Ugyanakkor van szerintem Evie-ben egyfajta elfojtott agresszió, amit azok miatt a normák és elvárások miatt nem akar szabadjára engedni, amit a családja és a törvények támasztottak vele szemben, és amiket a Gonosz már nem vesz figyelembe. Azt hiszem, pont ez teszi őket annyira jó párossá a munkában is. Evie nem retten vissza mindattól a kegyetlenségtől, ami Trystant körüllengi és amiben lubickol, ahelyett, hogy feldolgozná a traumáit. Trystan pedig helyet ad a lányból néha felszínre törő kegyetlenségnek, amikor már túlságosan telítődött ahhoz, hogy jó képet vágjon mindenhez, mi több, nem is várja el a lánytól, hogy mindenhez jó képet vágjon. Azoknak tudom inkább ajánlani, akik szeretik a fekete humort és a lassan izzó románcokat, egy komor, érzéseit nagyon is elnyomó férfi, és a tipikus unikornis-lány között, aki nem rest használni a szarvát, ha a szükség úgy hozza. Ha valaki nem szereti a függővégeket, akkor viszont azt tanácsolom, hogy várjanak még kicsit a kezdéssel, mert a harmadik rész várhatóan csak szeptember közepén jelenik meg.
Értékelés:
Cselekmény: 4/5
Nyelvezet, atmoszféra: 5/5
Összesítve: 4,5/5
A könyv elérhető a kiadó honlapján: A Gonosz asszisztense
Könyvadatlap:
Eredeti cím: Assistant to the Villain
Kiadó: Anassa Könyvek
Fordította: Kéri Andrea
Oldalszám: 400 (nyomtatott verzió), 516 (ebook)
Kiadás éve: 2024
Megjegyzések
Megjegyzés küldése