NiffiBooks

Lassan egy éve, hogy elindítottam a blogot, nem olyan régen pedig megszületett hozzá a Facebook és Instagram oldal is, illetve akik használják a Moly.hu-t, láthatták, hogy ott is próbálom követni az eseményeket, és naprakészen tartani az olvasmányaimat, valamint aktívan részt veszek a különböző kihívásokban, hogy motiváljam magam mindannak az elolvasására, ami a listámon vár. Közben pedig itt is sok olvasmányomról beszámolok, bár sajnos nem mindenre van azért időm, vagy egyszerűen annyira semmilyen volt a könyv, hogy nem érzem úgy, lenne róla bármilyen mondandóm. Mert elsődlegesen ezzel a céllal alkottam meg a blogot, hogy legyen egy olyan terem, ahol a bennem maradt gondolatokat, benyomásokat kiadhatom magamból, hátha valaki más is magára ismer. És bár kisebb-nagyobb szünetek el szoktak telni a bejegyzések között, csak meghaladtuk az ötvenedik bejegyzést is. Sokat gondolkodtam rajta, mivel lehetne ezt megünnepelni, és úgy döntöttem, ez lenne a tökéletes alkalom arra, hogy az egyik k...

 Arra gondoltam, jó ötlet lenne összegyűjteni, mi mindent olvastam idén, mert nem mindenről született bejegyzés, de ennek ellenére is szeretném veletek megosztani. Ez egy új sorozat kezdete is lenne, ami most gyakrabban fog megjelenni, hogy ezt az évet felzárkóztassam, később azonban havonta fognak érkezni, mindig azokkal a könyvekkel, amiket az adott hónapban befejeztem. Ez egyben egy különleges, jubileumi poszt is, ez ugyanis az ötvenedik bejegyzés a blogon! Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki eddig is támogatta megtekinteésekkel, megosztásokkal vagy bármilyen más módon ezt a kis projektemet, és remélem, még sok-sok élményemet is megoszthatom veletek. Egy későbbi bejegyzésben más módon is hódolni fogok annak, hogy egy ilyen szép kerek számhoz érkeztünk, és remélem, még sokáig nem lesz megállás. De minden további késlekedés nélkül itt is volnának a januári olvasmányaim. A tartalmat és elérhetőséget mindig aszerint osztom meg, milyen nyelven vagy formátumban olvastam az adott könyv...

Megint egy olyan könyvet hoztam, ami (kimondani is szörnyű) másfél évtizedes megjelenésekor, ha nem is kedvencem, de egy olyan könyv volt, amit többször és szívesen elolvastam, mert tetszett a világ, a hangulat. Utólag már nevén tudom nevezni a gyermeket, ez volt az első „nem tipikus” fantasy olvasmányom, egy ifjúsági sword and sorcery regény, bár a célközönségre való tekintettel azért annak egy finomabb, könnyebben emészthető verziója. Hogy miért ifjúsági és miért sword and sorcery, arra mindjárt kitérek még. Kristin Cashore-nak ez volt az első regénye, s bár a fordítás miatt pár helyen kicsit kizökkentem az olvasásból, mert nagyon furák voltak a helység és karakternevek, azért most is majdnem annyira élveztem az olvasását, mint amikor megjelent, bár most más részei miatt. Vártam azokat a jeleneteket, amikre ennyi év távlatából is emlékeztem, rácsodálkoztam, amire már nem, és sok olyan rétegét is felfedeztem a könyvnek, amiket korábban nem. És bár egy lendületes könyvről van szó, amib...