Ugrás a fő tartalomra

Elise Kova: Alku a tündekirállyal - Kritika

Idén találtam rá nagyon Elise Kova könyveire, ami nem is annyira meglepő, mert három regénye is megjelent magyarul (ezúton is köszönet érte a Kossuth Kiadónak). Szerencsére, előbb olvastam az Alku a tündekirállyalt, mint a másik sorozatot, amiről már korábban kifejtettem a véleményemet. Ez a könyv azonban (és remélem a sorozat többi része is), abba a kategóriába került nálam, amit csak "léleksimogató" könyveknek nevezek. ezek azok, amiket szívesen olvasok, de nem azért, mert annyira lenyűgöző világépítés vagy karakterek, egyedi történet jellemezné, hanem mert a jól ismert történetet pár újdonsággal úgy tudta elmesélni, hogy végig jólesett olvasni a könyvet. Spoileres kibeszélő következik.


A történet szerint Luella, a helyi gyógyító a tündekirály elveszett menyasszonya, akinek egyetlen feladata, hogy a rejtélyes és tartózkodó Eldas hitvese legyen és házasságukkal biztosítsa az emberek és mágikus világ egyensúlyát. Luellának fel kell fedeznie és uralma alá kell vonnia varázserejét, ami szép lassan elszívja az életét is és közben békére kell lelnie az elrendezett házasságban, hogy élete a lehető legteljesebb legyen, a családjától távol is.

A történet a műfaj egy részére oly jellemző in medias res kezdéssel indít, az emberek és a varázsvilág teremtményei már több száz éve békében élnek egymás mellett, egy régi szövetségnek köszönhetően, aminek részletei nem derülnek ki, de aminek mágikus hatását még mindig érzékelni a világban. Száz évente egyszer egy halandó lány különleges képességekkel születik, sorsa az lesz, hogy a tündekirály felesége legyen a Fakó másik oldalán, hogy segítsen fenntartani az egyensúlyt. A királynő varázsereje elengedhetetlen ahhoz, hogy a Fakón túli vidéken is legyen élet és a növények erőre kaphassanak és szabadon növekedhessenek. Egyfajta csatornaként létezik az emberek és a varázsvilág között. Ami tetszett, hogy Kova elég aprólékosan felépítette a különleges mágiát, ami a két világot összeköti, megmagyarázza, miért van szükség az Emberkirálynéra és hogyan lehetséges az egyenletből kivonni Luellát, mint összekötőt, és valami mással helyettesíteni. Nagyjából itt ki is merül azon dolgok sora, ami részletesebben be lett mutatva, minden más elég felszínes.

A világból nagyon keveset látunk: Luella az emberek világában nő fel, egy apró városkában, amiből csak a főteret és a lány boltját ismerhetjük meg egy fokkal jobban, de ezt a helyet hamar el is hagyjuk, így ez még annyira nem volt zavaró. Viszont a következő nagyjából 300-350 oldal azért elegendő lett volna arra, hogy a köztesvidékről, ahol négy különböző mágikus faj is él egymás mellett, több-kevesebb harmóniában, kicsit többet lássunk, de csupán a tündekirály palotáját és egy nyári lakot látunk az egészből. Ráadásul a négy faj közül egyedül a tündékkel találkozunk, az állítólag feszült politikai helyzet ellenére is. A sorozat koncepciója szerint minden kötetben egy más nép örökösével/uralkodójával és az ő romantikus kapcsolatáról szól majd, remélhetőleg kicsit több politikával vagy konfliktussal a fajok között, amitől egy kicsit életszerűbb lesz a Köztesvidék, nem olyan fakó és élettelen, mint a regény elején.



A karakterek hasonlóan visszásak voltak számomra: Eldas, a napjainkban oly népszerű elérhetetlen, tartózkodó, de valójában gondoskodó és szeretetre éhes, aki a kialakult helyzet miatt nem mer közeledni Luella felé. Különleges, árnyékokat irányító mágiája sem ismeretlen, rengeteg kortárs fantasztikus regényben találkozhattunk már a férfihez hasonló "shadow daddykkel". Eldas azonban nem olyan komplex karakter, amilyennek Kova be akarja állítani, szerelme Luella felé pedig inkább örökölt, a helyzet szülte, ami lassan viszonzásra lelt, nem érződik túl szenvedélyesnek vagy spontánnak. Ez nem meglepő, elsőszülöttként úgy nevelték fel, hogy egyedül az Emberkirálynét veheti feleségül, de nyilvánosan nem folytathat mással kapcsolatot. Ennek ellenére a kellő tisztelettel fordul újdonsült hitvese felé, megadja neki azt a teret, távolságot és ultimátumot, amire szüksége van ahhoz, hogy a lány ne essen teljesen kétségbe a helyzet miatt, ami miatt végtelenül tisztelem Eldast. Amikor pedig a Luella iránt érzett vonzalma és szerelme szép lassan viszonzásra talál, akkor is a lányra hagyja a kapcsolatuk minden fontos döntését, nem utasítja vagy korlátozza semmiben.

Erre a világra. És a következőre. Azokra az emberekre, akikkel a kettő között találkozunk, és a kötelékekre, melyeken velük osztozunk.

Luella azonban már kevésbé fogott meg. A könyv elején, tizenkilenc évesen olyan volt számomra, mint egy középkorú, karrierista nő, aki mindent és mindenkit háttérbe szorít. Végtelenül süket és vak a szociális kapcsolatokra (még úgyis, hogy mindennap emberekkel dolgozik). S valószínűleg nem leszek túl népszerű ezért, de az elején egyáltalán nem tudtam azonosulni Luellával, eléggé nagyképűnek és elérhetetlennek tartottam, aki ambivalens módon elég naiv, nem túl talpraesett és elég sokáig tart neki, amíg képes a saját kezébe venni a sorsát. A könyv végére sikerül magára találnia, és úgy alakítania a két világ sorsát, hogy ne az Emberkirálynő életén múljon a Köztesvidék sorsa, ezzel ezer év után az utolsó királyné lesz.

Mindezen hátrányok ellenére is lélekmelengető volt olvasni a könyvet, amennyire nem volt az elején szimpatikus Luella, annyira lopta be magát szívembe, és a lassan izzó szerelem közte és Eldas között nosztalgikus volt. Az első szerelem, vágyak és egymás felfedezése, ahogy lassan megnyílnak egymás és a saját érzelmeik előtt is. Az elrendezett házasságuk egy egymást támogató, kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapuló kapcsolattá növi ki magát és valódi szeretettel és törődéssel fordulnak a másik felé. Kova szerencsére elhagyta azt az írói stílust, ami az Air Awakenst jellemezte, ami inkább a fanfictionökre, mint a kortárs regényekre jellemző, ami nagyban megkönnyítette az olvasást és a könyv összbenyomását, hangulatát, a nyelvezet és a cselekmény is sokkal gördülékenyebb. Bízom benne, hogy ez a következő részekben is megmarad majd, s ezt a könyvet nem a föggővég miatt fogom mindenképpen folytatni.

S itt szeretnék egy pillanatot szentelni annak is, hogy a Kossuth Kiadó milyen gyönyörű kiadást alkotott ehhez a könyvhöz, az eredeti borítót egy igényes, visszafogott és romantikus élfestéssel egészítette ki. Eléggé a Szépség és Szörnyeteg hangulatát idézi fel, de ez az egész történetre igaz. Ami pedig egy gyengém, s még valószínűleg sokszor elő fog kerülni, az a díszített fejezetek. Nagyon hiányzik az a korszak, amikor minden fejezet külön, előre utaló vagy összefoglaló címet kapott, így egy már fokkal díszesebb fejlécre is felkapom a fejem. 


Összességében egy kevésbé eredeti, viszont annál szívmelengetőbb történetet kapunk. Ezt a könyvet nem úgy szoktam sokszor levenni a polcról, ahogy mondjuk Sarah J. Maas vagy Rowling könyveit, hogy az elejétől a végéig elolvassam, mert annyira vissza akarok térni abba a világba és azok közé a karakterek közé, hanem hogy fellapozzam a kedvenc jeleneteimet, elolvassak egy-két fejezetet, ha úgy érzem, túlcsordulnak a dolgok, vagy hogy kizökkentsen az adott lelki állapotomból. Ez egy kedves történet, sok hibával, kevés világépítéssel, amiket remélhetőleg a sorozat többi részében javít majd Kova.

Értékelés:

Karakterek: 3,5/5
Cselekmény: 3,5/5
Nyelvezet, hangulat: 4,5/5

Összesítve: 3,5/5

A könyv elérhető a kiadó honlapján: Alku a tündekirállyal

Könyvadatlap:
Szerző: Elise Kova
Eredeti cím: A Deal with the Elf King
Sorozat: Mágiával egyesülve
Fordította: Farkas Veronika
Oldalszám: 414
Kiadás éve: 2024

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Rachel Gillig - One Dark Window

Rachel Gillig One Dark Window (Egy sötét ablak)  című regénye egy aprólékosan kidolgozott dark fantasy, ami nemcsak a műfaj kortárs regényeivel tudja felvenni a versenyt, hanem a klasszikus gótikus regényeknek is nagyszerű emléket állít. Mind a két műfajból a legjobb elemeket és trópusokat emeli át, miközben a karakterei olyan mélységgel és realizmussal vannak ábrázolva, hogy szinte életre kelnek a lapokról. Mindezt ötvözi a Grimm-mesékre jellemző elbeszélésmóddal és mesei elemekkel, illetve a tarot világának misztikumával. Spoileres kibeszélő következik. Mielőtt belevágnánk, szeretnék szokás szerint egy pillanatot szentelni a borítónak. Ismerem a mondást, miszerint nem a borító alapján kell megítélni a könyvet, ami már több alkalommal is igaznak bizonyult, de nem szabad arról sem elfeledkeznünk, hogy általában ez az első dolog, ami felkelti az érdeklődésünket egy könyvben, így mindig nagyra értékelek egy olyan dizájnt, ami azonnal megragadja a tekintetem. A One Dark Window  p...

R. F. Kuang - Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége - Kritika

B ár már sokat hallottam R. F. Kuangról és régóta terveztem olvasni tőle, mégis a Bábel volt az első könyv, amihez hozzá jutottam. Ez a spekulatív fantasy annyira magával ragadott, hogy csak úgy faltam az oldalakat, képtelen voltam letenni. Biztos vagyok benne, hogy még fogok Kuangtól olvasni, aki Schwab mellett egy kellemes csalódás volt a számomra, tartottam tőle, hogy a népszerűség és hype nem fog felérni az elvárásaimhoz. Szerencsére, nem így történt, és amint eljutok odáig a listámban, fog még érkezni mindkettejüktől tartalom, de addig is a Bábel spoileres kibeszélője következik. A történet szerint az 1800-as évek elején járunk, ahol Anglia kereskedelmi és politikai nagyhatalomként az úgynevezett ezüstmunkával tartja fenn a hatalmát: a rúnákkal, kifejezésekkel ellátott ezüstrudak ereje a fordítás következtében elvesztett jelentésben nyilvánul meg, ezzel segítve a gazdaságot, termelést, a mindennapi életet vagy éppen elégíti ki a gazdag és szűk elit felvágó igényeit. S mindaz a...