Rachel Gillig - One Dark Window

Rachel Gillig One Dark Window (Egy sötét ablak) című regénye egy aprólékosan kidolgozott dark fantasy, ami nemcsak a műfaj kortárs regényeivel tudja felvenni a versenyt, hanem a klasszikus gótikus regényeknek is nagyszerű emléket állít. Mind a két műfajból a legjobb elemeket és trópusokat emeli át, miközben a karakterei olyan mélységgel és realizmussal vannak ábrázolva, hogy szinte életre kelnek a lapokról. Mindezt ötvözi a Grimm-mesékre jellemző elbeszélésmóddal és mesei elemekkel, illetve a tarot világának misztikumával. Spoileres kibeszélő következik.

Mielőtt belevágnánk, szeretnék szokás szerint egy pillanatot szentelni a borítónak. Ismerem a mondást, miszerint nem a borító alapján kell megítélni a könyvet, ami már több alkalommal is igaznak bizonyult, de nem szabad arról sem elfeledkeznünk, hogy általában ez az első dolog, ami felkelti az érdeklődésünket egy könyvben, így mindig nagyra értékelek egy olyan dizájnt, ami azonnal megragadja a tekintetem. A One Dark Window pedig ilyen volt: kellően sötét és rejtélyes, egyfajta baljós hangulatot árasztott magából, amiből már előre sejtettem, hogy tele lesz titkokkal, árulással és eltemetett múlttal.

Nem bírtam volna kivárni a második rész fordítását, így mindkettőt angolul olvastam - a másodikról is érkezik majd egy részletesebb kritika -, ezért ha valamit nem úgy fordítok le, ahogy a magyarban megjelent, azért elnézést kérek. A történet szerint Blunder királyságát egy ősi szellem mágiája szállta meg, ami a mindent elborító ködben és az embereket megtámadó fertőzéssel nehezíti meg az életüket. Aki elkapja a fertőzést és nem hal bele, különleges képességekre tesz szert - ha csak a gyógyítók meg nem találják és ki nem végzik előbb. Az egyetlen mágikus dolog, amit következmények nélkül használhatnak, a Gondviselés Kártyák, amiket egy korábbi uralkodó, a Pásztor király alkotott, hogy megvédje népét a ködtől, s amelyek eltérő számban léteznek és különböző képességeket adnak használójuknak - és mindegyik más következménnyel is jár. Miután Elspeth Spindle elkapta a fertőzést és megérintette a Rémálmok kártyáját, meg kell osztania az elméjét a Lidérccel, aki amellett, hogy ominózus rímekben beszél, látja a többi kártyát, bármilyen jól el is vannak rejtve. Ezt a képességét szeretné kihasználni a király unokaöccse és lovagjainak vezetője, Ravyn Yew, aki a bátyja megmentése érdekében még a királyságát is hajlandó elárulni.

A történet lassan indul, de azonnal beszippant. A babonákban és figyelmeztetésekben gazdag királyság minden családja egy fafajtáról kapta a nevét, ami a család szimbólumává is válik és senki nem mozdul ki otthonról a kabalája nélkül, az egyetlen dolog nélkül, ami megvédheti őket a köd szellemétől és a biztos haláltól. A történet legalább annyira sötét és fenyegető, mint a mindig félhomályba és sötétségbe boruló királyság, ami nemcsak a napfénytől, de a többi királyságtól is el van vágva. Így kevés kül-, de annál több belpolitika jut osztályrészünkül. Az emberek rettegnek az éhezéstől, a ködtől, a fertőzéstől és a király lovagjaitól, akik bárkit habozás nélkül kivégeznek, akiről kiderül, hogy elkapta a fertőzést, vagy elrejtett valakit, aki beteg. Az emberek így bizalmatlanok egymással és a hatalommal szemben, a családtagok sem egymásban, sem szomszédjaikban nem bízhatnak meg.

Elspeth mindemellett a Lidérccel is folyamatos harcban áll, aki mindig a legrosszabb pillanatokban zengi rímbe szedett mondandóját, de mindig csak annyit, ami több kérdést, mint választ generál. De amikor a lány valódi veszélyben érzi magát, az erejét, gyorsaságát is kölcsön adja neki, hogy meg tudja magát védeni, de ennek komoly ára van - minél többször használja a Lidérc hatalmát, annál nagyobb irányítást ad neki a teste felett, míg az első kötet végére teljesen el is veszíti azt. Elspeth mindent megtesz annak érdekében, hogy beleolvadjon a környezetébe és ne keltsen feltűnést, így szinte teljes kontrollja van a teste és arckifejezései felett, amiből egyedül Ravyn Yew tudja kizökkenteni.

Ravyn kettős életet él, a király unokaöccseként és a lovagok kapitányaként az lenne a feladata, hogy a fertőzötteket felkutassa és kivégezze, tekintet nélkül a korukra vagy társadalmi helyzetükre (a fertőzést csak a gyerekek kapják el), de ennél jobban érdekli, hogy saját betegségét elrejtse az alattvalók elől és megmentse szintén fertőzött bátyját. Erre egyetlen esélye, ha megtalál a Gondviselés minden kártyájából legalább egyet, illetve az évszázadok óta elveszett Iker Égerek kártyáját is fel kell kutatnia, amihez szüksége van Elspeth (és a benne lakozó Lidérc) képességére, amivel képes látni a kártyák színét, bármennyire is el vannak rejtve szem elől.

Az Elspeth és Ravyn között lassan kibontakozó romantikus kapcsolat szerencsére nem veszi el a figyelmet a történetről, megmarad a háttérben, de a maga csendességével is sokat hozzátesz a cselekményhez és teret ad a lehetőségnek, hogy Elspeth titkai napvilágra kerülhessenek és kellő feszültséget is teremt a karakterek között. Elm, a király kisebbik fia képtelen megbízni a lányban, akinek a szeme néha sárgán villan fel és képes vadállathoz hasonló nyomokat hagyni azokon, akik megtámadják. Az első rész végére ezek a feszültségek törésekhez vezetnek a szereplők között, és kérdésessé válik a Rowan és Yew család jövője is.

Számomra mégis a Lidérc karaktere volt az, aki a vállára vette és elvitte a regényt a hátán. Mint igen hamar nyilvánvalóvá válik, Ő nem más, mint Blunder korábbi uralkodójának, a Pásztor király lelkének egy darabja, és aki többet tud a királyság múltjáról és jelenlegi lakóinak őseiről, mint amennyit megoszt a karakterekkel. Mélységesen gyűlöli a Rowan családot, akik csak arra visszaélnek a Sarló kártya erejével és megfélemlítik vele a népük tagjait és ötszáz éven keresztül tervezgette a bosszúját, amivel letaszíthatja a családot a trónról és olyan uralkodót ültethet a helyére, aki igazságosan tud uralkodni és eltüntetheti a ködöt Blunder földjéről. De minden gyűlölete ellenére is törődik Elspeth-el, vigyáz rá. Rímjei egyszerre fenyegetőek és tele vannak figyelmeztetéssel. Nagyon élveztem minden szóváltást vele és Elspeth-el, ahogy azt is, ahogy lassan felszínre került valódi kiléte és szerepe a kártyák létrehozásában.

The Twin Alders is hidden in a place with no time. A place of great sorrow and bloodshed and crime. Betwixt ancient trees, where the mist cuts bone-deep, the last Card remains, waiting, asleep. The woods know no road - no path through the snare. Only I can find the Twin Alders...

For it was I who left it there.

Gillig világépítése kifejezetten zseniális volt. Nem ismertünk meg sok helyet (ami a köd miatt nehéz is lett volna), de ezeket képes úgy bevezetni és ábrázolni, mintha az egész kontinenst bejártuk volna. És a különböző hátterekből érkező karaktereknek köszönhetően megismerhetjük azt is, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a kevésbé szerencsés családoknak, akiknek se Gondviselés kártyájuk, se vagyonuk nincsen, illetve hogy mi történik azokkal, akik a törvények ellenére fertőzötteket rejtegetnek. Láthatjuk a királyi palotát uraló ellentéteket és intrikákat, az örökösök és kapitányok állandó rivalizálását, illetve azt, hogy a hatalomhoz közel levők hogyan viaskodnak azzal a törvénnyel, ami olyan ártatlanok halálát jelenti, akik nem tehetnek arról, hogy elkapták a fertőzést.

A mindezt körülölelő sötét, gótikus hangulat is tökéletesen van adagolva: elég kegyetlen és veszélyes ahhoz, hogy folyamatosan fenntartsa a figyelmünket és az izgalmat, de nem annyira, hogy túlságosan nyomasztóvá válna a történet. Egy sokszor igazságtalan világot látunk, ahol a karaktereknek úgy kell küzdeniük a túlélésért, mint a növényeknek a napfényért a ködben. Külön tetszett, mennyire egyedi és ritkán látott mágiát alkalmaz, ami kicsit emlékeztet a pogány szokásokra és régi babonákra, hiedelmekre. A kártyák is érdekesek, s bár a tarotra épít, el is kanyarodik attól és mindegyiknek megvan a maga különleges ereje és ára, amit meg kell fizetni a használatért. A kezdeti csapongó, kissé szertelen történet pedig egy nagyon is kidolgozott, jól felépített és kiszámíthatatlan cselekménnyé fejlődik, hogy azonnal a második kötetbe kell majd vetni magát mindenkinek, aki olvassa.

Értékelés:

Karakterek: 4,5/5

Cselekmény: 4,5/5

Nyelvezet, atmoszféra: 5/5

Összesítve: 4,5/5

A kötet magyar nyelven elérhető a Könyvmolyképző honlapjáról: Egy sötét ablak