Ugrás a fő tartalomra

Chloe Gong: Az ilyen vad öröm - Kritika

Chloe Gong Az ilyen vad öröm regényébe igencsak felemás érzésekkel vágtam bele, az újramesélések ugyanis mindig nehéz témakörök, főleg, hogyha az egy olyan nagy és gazdag kultúrával rendelkező környezetbe ágyazódik, mint Sanghaj. Elöljáróban is elmondhatom, hogy többnyire sikerült ezen a határvonalon jól egyensúlyoznia Gongnak, bár inkább csak a regény első felében. Spoileres kibeszélő következik.

Először is szeretnék néhány szót ejteni a regény külsejéről - noha soha nem borító alapján ítéljük meg a regényeket - az ugyanis az elmúlt évek töretlen népszerűségének örvendő módon, élfestett, keménykötéses kiadásban is megjelent. Az igényes rózsaminta és a sárkány motívum a jól ismert Rómeó és Júlia történetet vegyíti a kínai kultúra egyik legismertebb szimbólumával.


A történet szerint, az 1920-as évek Sanghajában két család, a Cajok és Montagovok állnak viszályban egymással, hogy uralhassák a város fekete piacát és illegális ügyleteit. Mindezt abban a feszültségekkel és politikai intrikákkal terhelt időszakban, ami az ópiumháborúk után és a lassan kibontakozó első világháborút megelőző éveket jellemezte. Mindezt bonyolítja a rejtélyes őrület, ami már az első oldalakon felüti a fejét és nem válogat az áldozatok között - a Cajok Skarlát Bandájának és a Montagovok Fehér Viráginak tagjait ugyanúgy megtámadja, mint a mit sem sejtő civileket. A két banda örököse így nyomozásba kezdenek, hogy felderítsék az őrület okait és forrását. A bandák viszálya miatt ezt azonban csak titokban tehetik meg, sem a többi gengszter, sem a saját családjuk nem tudhatja meg, hogy a két örökös kénytelen együtt dolgozni az ügy felderítése érdekében.

A regény legnagyobb gyengesége talán az, hogy túl sokat akart egyszerre: a szinte mindenki által ismert és végtelenségig fel- és újradolgozott Rómeó és Júlia történet gengszterekkel való ábrázolása már eleve egy hatalmas feladat. A bandákat legalább annyira jellemzi a belső feszültség, a tagok elleni intrika (a két örökös, Roma és Juliette is szembesülnek azzal, hogy egy saját bizalmasuk próbálja meg aláásni a hatalmukat), mint az egymás iránti gyűlölet. Ez utóbbinak eredete kissé homályos, nem tudunk meg sokat a generációkon át öröklődő "vérbosszúról", de mindenki nagyon komolyan veszi, s minden egyes lakónak oldalt kell választania, ha nem akar áldozatul esni a bandák kegyetlenségének és leszámolásainak. De Gong eggyel emelte a tétet, amikor ezt kiegészítette a várost szintén magukénak akaró nacionalistákkal és kommunistákkal. Emiatt az írónő néha elveszik a részletekben, a politikai feszültség és háttér megteremtése érdekében Juliette és Roma gyakran körbe-körbe futkosnak, folyamatos zsákutcák és félrevezető információk nyomában. S mindezt megfűszerezi a rejtélyes járvány, ami sorra szedi az áldozatait. Ez az olvasást is megnehezíti és akadozóvá teszi a cselekményt egyes helyeken. De ezt kárpótolja az a sok helyen festői mód, ahogy a várost és az akkori embereket jellemzi Gong, mintha maga Sanghaj is egy élő, lélegző szereplő lenne, aki megbújik a háttérben, magához ölelve a rengeteg kultúrát, erőszakot és reményt, ami a lakóit jellemzi.
Azt mondják, Sanghaj büszkén magaslik, mint egy császár csúnya lánya, az utcái pedig úgy tekeregnek, ahogyan csak egy vicsorgó hercegnő végtagjai tudnának. De nem ilyennek született. Valaha gyönyörű hely volt. Valaha ábrándosan magasztalták, megcsodálták a teste vonalait, elismerősen hümmögtek, bólogattak, és úgy döntöttek, hogy ez a város sok gyereket szülhet. Míg egy széles, eszelős vigyorral meg nem csonkította önmagát. Végighúzta a kést az arcán, a mellébe merítette a pengét, és többé nem izgatta, hogy kérőket találjon, csupán az, hogy szabadon tobzódhasson, megrészegülve az örökölt hatalom sérthetetlenségétől. Nem érdekelt más, csak a haszonszerzés és a lakmározás, a tánc és a kéjelgés. Lehet, most csúnya, de dicsfényben úszik.
De most térjünk rá a két főszereplőnkre, Juliette Cai-ra és Roma Montagovra. Juliette Cai a Skarlát Banda örököse, aki nemrég tért vissza az Egyesült Államokból, ahol élete nagy részét töltötte. Erőszakos természete egy nagyon művelt, számos nyelven beszélő fiatal nőével párosul, aki semmit sem szeretne jobban, mint megerősíteni a pozícióját a családban. Ő maga a két lábon járó Sanghaj: bár a városban született, élete nagy részét attól és a családi viszálytól távol töltötte, így nem biztos a saját személyiségében, még az anyanyelvében sem. Igazi kaméleon, aki képes bármilyen helyzethez vagy közönséghez alkalmazkodni - ha éppen olyan kedve van. Ennek ellenére is elég egysíkú a karaktere, erőszakos, határozott személyiségként próbál megjelenni, aminek éppen saját, engedékenyebb természete áll az útjában. Minden tettét azzal szentesíti, hogy Ő az örökös, s így kell viselkednie, mert ez az, amit elvárnak tőle, s csak ez erősítheti meg örökösi pozícióját. Korábbi kapcsolata Romával homályos, s egészen a történet zárlatáig nem derülnek ki a sötét titkok, amiket egymás elől rejtegetnek. De ahogy egyre több időt tölt a Montagov örökössel, egyre nehezebb ellenállnia a saját érzéseinek és engednie Roma közeledésének. A regény végére azonban egy nagyon határozott, a város érdekeit a sajátjai elé helyező karakterré válik, aki hajlandó lett volna saját magát feláldozni, hogy megmenthesse a civileket.




Roma Montagov hasonlóan sok lehetőséget magában rejtő, s ezeket kihasználatlanul hagyó karakter. Ahogy a Fehér Virágok között, úgy a történetben is a háttérbe szorul, inkább csak sodródik a többi eseménnyel, másokkal végeztetve el a munkát, minthogy valódi vezető vagy az eseményeket befolyásoló személy lenne. Pacifistaként jellemzi magát, de semmit nem tesz érdemben a viszály megállítása érdekében, egyedül az élteti, hogy a hajszálakon függő örökösi pozícióját megtartsa és megmentse a járványban megfertőződött húgát.

Náluk sokszor érdekesebbek Juliette unokatestvérei, Kathleen és Rosalind, akik inkább a második kötetben kapnak több szerepet, illetve az első részben előtérbe kerülő Marshall és Benedict, Roma társai. Jól bemutatják a kiszolgáltatott helyzetet, amibe a női tagok kerülnek, valódi hatalom és támogatás nélkül, a család jóindulatára hagyatkozva, illetve a hatalomhoz közel elhelyezkedő, de azzal nem bíró gengszterek életét is. Mindannyian ki vannak szolgáltatva a család vezetőinek, minden pénzüggyel, gyilkossággal és még a saját életükkel is. A járvány felderítésében ők a legnagyobb segítők, a legtöbb felderítő és gyűtőmunkát ők végzik, míg Juliette és Roma a járványból hasznot húzó, rejtélyes orvos nyomába erednek, aki vakcinát árul azoknak, akik képesek azt megfizetni.

A regény az utolsó 100-150 oldalra találja meg a ritmusát, az események itt felgyorsulnak, egymást érik a fordulatok és a váratlan események. A szörnyeteg valós kiléte, annak irányítója és a motivációk mind váratlanul derülnek ki, bár jól felépítette Gong a nyomokat és jeleket, amik a kilétükhöz vezethettek volna, ha az örökösök kicsit jobban figyelnek vagy kevésbé önteltek. A nyitott zárlat pedig több szempontból is indokolt: Juliette-nek és Romának legalább annyira szüksége van a plusz időre, hogy kibogozzák a kapcsolatukat, mint a városnak, hogy helyreálljon a rend a szörny pusztítása után. A második kötetben fog csak kiderülni, hogy képesek lesznek-e a bandák megbirkózni a még komolyabb politikai fenyegetéssel és az újra felbukkanó járvány veszélyeivel...

Értékelés:
Karakterek: 3,5/5
Cselekmény: 4/5
Nyelvezet, atmoszféra: 4,5/5

Összesítve: 4/5

A kötet beszerezhető a kiadó honlapjáról:


Könyvadatlap:
Szerző: Chloe Gong
Eredeti cím: These Violent Delights
Sorozat: Titkos Sanghaj
Kiadó: Next21
Fordította: Horváth M. Zsanett
Oldalszám: 480
Kiadás éve: 2024

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Rachel Gillig - One Dark Window

Rachel Gillig One Dark Window (Egy sötét ablak)  című regénye egy aprólékosan kidolgozott dark fantasy, ami nemcsak a műfaj kortárs regényeivel tudja felvenni a versenyt, hanem a klasszikus gótikus regényeknek is nagyszerű emléket állít. Mind a két műfajból a legjobb elemeket és trópusokat emeli át, miközben a karakterei olyan mélységgel és realizmussal vannak ábrázolva, hogy szinte életre kelnek a lapokról. Mindezt ötvözi a Grimm-mesékre jellemző elbeszélésmóddal és mesei elemekkel, illetve a tarot világának misztikumával. Spoileres kibeszélő következik. Mielőtt belevágnánk, szeretnék szokás szerint egy pillanatot szentelni a borítónak. Ismerem a mondást, miszerint nem a borító alapján kell megítélni a könyvet, ami már több alkalommal is igaznak bizonyult, de nem szabad arról sem elfeledkeznünk, hogy általában ez az első dolog, ami felkelti az érdeklődésünket egy könyvben, így mindig nagyra értékelek egy olyan dizájnt, ami azonnal megragadja a tekintetem. A One Dark Window  p...

Elise Kova: Alku a tündekirállyal - Kritika

Idén találtam rá nagyon Elise Kova könyveire, ami nem is annyira meglepő, mert három regénye is megjelent magyarul (ezúton is köszönet érte a Kossuth Kiadónak). Szerencsére, előbb olvastam az Alku a tündekirállyal t, mint a másik sorozatot, amiről már korábban kifejtettem a véleményemet. Ez a könyv azonban (és remélem a sorozat többi része is), abba a kategóriába került nálam, amit csak "léleksimogató" könyveknek nevezek. ezek azok, amiket szívesen olvasok, de nem azért, mert annyira lenyűgöző világépítés vagy karakterek, egyedi történet jellemezné, hanem mert a jól ismert történetet pár újdonsággal úgy tudta elmesélni, hogy végig jólesett olvasni a könyvet. Spoileres kibeszélő következik. A történet szerint Luella, a helyi gyógyító a tündekirály elveszett menyasszonya, akinek egyetlen feladata, hogy a rejtélyes és tartózkodó Eldas hitvese legyen és házasságukkal biztosítsa az emberek és mágikus világ egyensúlyát. Luellának fel kell fedeznie és uralma alá kell vonnia varázser...

R. F. Kuang - Bábel, avagy az erőszak szükségszerűsége - Kritika

B ár már sokat hallottam R. F. Kuangról és régóta terveztem olvasni tőle, mégis a Bábel volt az első könyv, amihez hozzá jutottam. Ez a spekulatív fantasy annyira magával ragadott, hogy csak úgy faltam az oldalakat, képtelen voltam letenni. Biztos vagyok benne, hogy még fogok Kuangtól olvasni, aki Schwab mellett egy kellemes csalódás volt a számomra, tartottam tőle, hogy a népszerűség és hype nem fog felérni az elvárásaimhoz. Szerencsére, nem így történt, és amint eljutok odáig a listámban, fog még érkezni mindkettejüktől tartalom, de addig is a Bábel spoileres kibeszélője következik. A történet szerint az 1800-as évek elején járunk, ahol Anglia kereskedelmi és politikai nagyhatalomként az úgynevezett ezüstmunkával tartja fenn a hatalmát: a rúnákkal, kifejezésekkel ellátott ezüstrudak ereje a fordítás következtében elvesztett jelentésben nyilvánul meg, ezzel segítve a gazdaságot, termelést, a mindennapi életet vagy éppen elégíti ki a gazdag és szűk elit felvágó igényeit. S mindaz a...