Chloe Gong Az ilyen vad öröm regényébe igencsak felemás érzésekkel vágtam bele, az újramesélések ugyanis mindig nehéz témakörök, főleg, hogyha az egy olyan nagy és gazdag kultúrával rendelkező környezetbe ágyazódik, mint Sanghaj. Elöljáróban is elmondhatom, hogy többnyire sikerült ezen a határvonalon jól egyensúlyoznia Gongnak, bár inkább csak a regény első felében. Spoileres kibeszélő következik.
Először is szeretnék néhány szót ejteni a regény külsejéről - noha soha nem borító alapján ítéljük meg a regényeket - az ugyanis az elmúlt évek töretlen népszerűségének örvendő módon, élfestett, keménykötéses kiadásban is megjelent. Az igényes rózsaminta és a sárkány motívum a jól ismert Rómeó és Júlia történetet vegyíti a kínai kultúra egyik legismertebb szimbólumával.
A történet szerint, az 1920-as évek Sanghajában két család, a Cajok és Montagovok állnak viszályban egymással, hogy uralhassák a város fekete piacát és illegális ügyleteit. Mindezt abban a feszültségekkel és politikai intrikákkal terhelt időszakban, ami az ópiumháborúk után és a lassan kibontakozó első világháborút megelőző éveket jellemezte. Mindezt bonyolítja a rejtélyes őrület, ami már az első oldalakon felüti a fejét és nem válogat az áldozatok között - a Cajok Skarlát Bandájának és a Montagovok Fehér Viráginak tagjait ugyanúgy megtámadja, mint a mit sem sejtő civileket. A két banda örököse így nyomozásba kezdenek, hogy felderítsék az őrület okait és forrását. A bandák viszálya miatt ezt azonban csak titokban tehetik meg, sem a többi gengszter, sem a saját családjuk nem tudhatja meg, hogy a két örökös kénytelen együtt dolgozni az ügy felderítése érdekében.
A regény legnagyobb gyengesége talán az, hogy túl sokat akart egyszerre: a szinte mindenki által ismert és végtelenségig fel- és újradolgozott Rómeó és Júlia történet gengszterekkel való ábrázolása már eleve egy hatalmas feladat. A bandákat legalább annyira jellemzi a belső feszültség, a tagok elleni intrika (a két örökös, Roma és Juliette is szembesülnek azzal, hogy egy saját bizalmasuk próbálja meg aláásni a hatalmukat), mint az egymás iránti gyűlölet. Ez utóbbinak eredete kissé homályos, nem tudunk meg sokat a generációkon át öröklődő "vérbosszúról", de mindenki nagyon komolyan veszi, s minden egyes lakónak oldalt kell választania, ha nem akar áldozatul esni a bandák kegyetlenségének és leszámolásainak. De Gong eggyel emelte a tétet, amikor ezt kiegészítette a várost szintén magukénak akaró nacionalistákkal és kommunistákkal. Emiatt az írónő néha elveszik a részletekben, a politikai feszültség és háttér megteremtése érdekében Juliette és Roma gyakran körbe-körbe futkosnak, folyamatos zsákutcák és félrevezető információk nyomában. S mindezt megfűszerezi a rejtélyes járvány, ami sorra szedi az áldozatait. Ez az olvasást is megnehezíti és akadozóvá teszi a cselekményt egyes helyeken. De ezt kárpótolja az a sok helyen festői mód, ahogy a várost és az akkori embereket jellemzi Gong, mintha maga Sanghaj is egy élő, lélegző szereplő lenne, aki megbújik a háttérben, magához ölelve a rengeteg kultúrát, erőszakot és reményt, ami a lakóit jellemzi.
Azt mondják, Sanghaj büszkén magaslik, mint egy császár csúnya lánya, az utcái pedig úgy tekeregnek, ahogyan csak egy vicsorgó hercegnő végtagjai tudnának. De nem ilyennek született. Valaha gyönyörű hely volt. Valaha ábrándosan magasztalták, megcsodálták a teste vonalait, elismerősen hümmögtek, bólogattak, és úgy döntöttek, hogy ez a város sok gyereket szülhet. Míg egy széles, eszelős vigyorral meg nem csonkította önmagát. Végighúzta a kést az arcán, a mellébe merítette a pengét, és többé nem izgatta, hogy kérőket találjon, csupán az, hogy szabadon tobzódhasson, megrészegülve az örökölt hatalom sérthetetlenségétől. Nem érdekelt más, csak a haszonszerzés és a lakmározás, a tánc és a kéjelgés. Lehet, most csúnya, de dicsfényben úszik.
De most térjünk rá a két főszereplőnkre, Juliette Cai-ra és Roma Montagovra. Juliette Cai a Skarlát Banda örököse, aki nemrég tért vissza az Egyesült Államokból, ahol élete nagy részét töltötte. Erőszakos természete egy nagyon művelt, számos nyelven beszélő fiatal nőével párosul, aki semmit sem szeretne jobban, mint megerősíteni a pozícióját a családban. Ő maga a két lábon járó Sanghaj: bár a városban született, élete nagy részét attól és a családi viszálytól távol töltötte, így nem biztos a saját személyiségében, még az anyanyelvében sem. Igazi kaméleon, aki képes bármilyen helyzethez vagy közönséghez alkalmazkodni - ha éppen olyan kedve van. Ennek ellenére is elég egysíkú a karaktere, erőszakos, határozott személyiségként próbál megjelenni, aminek éppen saját, engedékenyebb természete áll az útjában. Minden tettét azzal szentesíti, hogy Ő az örökös, s így kell viselkednie, mert ez az, amit elvárnak tőle, s csak ez erősítheti meg örökösi pozícióját. Korábbi kapcsolata Romával homályos, s egészen a történet zárlatáig nem derülnek ki a sötét titkok, amiket egymás elől rejtegetnek. De ahogy egyre több időt tölt a Montagov örökössel, egyre nehezebb ellenállnia a saját érzéseinek és engednie Roma közeledésének. A regény végére azonban egy nagyon határozott, a város érdekeit a sajátjai elé helyező karakterré válik, aki hajlandó lett volna saját magát feláldozni, hogy megmenthesse a civileket.
Roma Montagov hasonlóan sok lehetőséget magában rejtő, s ezeket kihasználatlanul hagyó karakter. Ahogy a Fehér Virágok között, úgy a történetben is a háttérbe szorul, inkább csak sodródik a többi eseménnyel, másokkal végeztetve el a munkát, minthogy valódi vezető vagy az eseményeket befolyásoló személy lenne. Pacifistaként jellemzi magát, de semmit nem tesz érdemben a viszály megállítása érdekében, egyedül az élteti, hogy a hajszálakon függő örökösi pozícióját megtartsa és megmentse a járványban megfertőződött húgát.
Náluk sokszor érdekesebbek Juliette unokatestvérei, Kathleen és Rosalind, akik inkább a második kötetben kapnak több szerepet, illetve az első részben előtérbe kerülő Marshall és Benedict, Roma társai. Jól bemutatják a kiszolgáltatott helyzetet, amibe a női tagok kerülnek, valódi hatalom és támogatás nélkül, a család jóindulatára hagyatkozva, illetve a hatalomhoz közel elhelyezkedő, de azzal nem bíró gengszterek életét is. Mindannyian ki vannak szolgáltatva a család vezetőinek, minden pénzüggyel, gyilkossággal és még a saját életükkel is. A járvány felderítésében ők a legnagyobb segítők, a legtöbb felderítő és gyűtőmunkát ők végzik, míg Juliette és Roma a járványból hasznot húzó, rejtélyes orvos nyomába erednek, aki vakcinát árul azoknak, akik képesek azt megfizetni.
A regény az utolsó 100-150 oldalra találja meg a ritmusát, az események itt felgyorsulnak, egymást érik a fordulatok és a váratlan események. A szörnyeteg valós kiléte, annak irányítója és a motivációk mind váratlanul derülnek ki, bár jól felépítette Gong a nyomokat és jeleket, amik a kilétükhöz vezethettek volna, ha az örökösök kicsit jobban figyelnek vagy kevésbé önteltek. A nyitott zárlat pedig több szempontból is indokolt: Juliette-nek és Romának legalább annyira szüksége van a plusz időre, hogy kibogozzák a kapcsolatukat, mint a városnak, hogy helyreálljon a rend a szörny pusztítása után. A második kötetben fog csak kiderülni, hogy képesek lesznek-e a bandák megbirkózni a még komolyabb politikai fenyegetéssel és az újra felbukkanó járvány veszélyeivel...
Értékelés:
Karakterek: 3,5/5
Cselekmény: 4/5
Nyelvezet, atmoszféra: 4,5/5
Összesítve: 4/5
A kötet beszerezhető a kiadó honlapjáról:
Puhatáblás élnyomtatott:
Keménytáblás díszkiadás:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése