Elise Kova: Ébredő szél - Kritika

 Elise Kova Air Awakens - Ébredő szél sorozatának azonos című első kötete egy háborúkkal és ellentétekkel teli birodalomba vezet minket, ahol a katonai vezetés és az uralkodói család kezében csoportosul minden mágikus, politikai és gazdasági hatalom, valamint tudás. Solaris évtizedek óta csatában a kontinens uralmáért, s ezt a csatát döntheti el a könyvár tanonca, Vhalla Yarl, aki olyan hatalmat ébreszt fel, amit már egy évszázada senki sem látott. Kevés spoilert tartalmazó kritika következik.

Elise Kova első sorozata viszonylag későn érkezett el Magyarországra, hét év is eltelt a külföldi és a magyar kiadás között. A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent regény átvette a külföldi borító dizájnját és egy különleges, manapság már ritkán látott grafikát is kapott minden fejezet elejére: egy majdnem a teljes oldalt elfoglaló illusztráció a főszereplőnkről.

A történet egy nagyon hirtelen kezdéssel nyit, ami alkalmas arra, hogy nagyjából megismerjük a regény világának felépítését és hierarchiáját. Vhalla a palotában nevelkedett és tanult, életének egyetlen célja, hogy Ő lehessen a Birodalmi Könyvtár következő mestere, aki a tudás gyarapításáért, fenntartásáért és rendszerezéséért felel majd. (Azt hiszem, sokunk álma volt, hogy egy könyvtárban éljünk és dolgozzunk, az egész napot olvasással töltve.) Annak ellenére, mennyire fontos a feladatuk, egy meglepően modern problémával is szembesülnek a tanoncok és könyvtárosok: mivel nem a csatatéren vagy a gazdaságban kamatoztatják tudásokat és tehetségüket, ezért igen kevés megbecsülésben részesülnek, kevés fizetéssel és konyhai maradékokon élve. Mégis ők azok, akikhez először fordulnak, amikor egy rejtélyes méreggel sebzik meg a koronaherceget, amelynek ellenszerét még a gyógyítók sem ismerik, ezért minden elérhető könyvtáros azt a feladatot kapja, hogy ezt megtalálják. Vhalla a kutatás közben felébreszti addig ismeretlen, mélyen lappangó varázserejét, így hirtelen két erő között találja magát: egyrészről a koronaherceg szeretné kitanítani és a birodalom szolgálatába hajtana egyedi Széljáró erejét, másrészről ott van a lehetőség az ereje megtagadására és a könyvtárosi pályája folytatására.

A történet nagyon emlékeztet az Avatar - Az utolsó léghajlító feldolgozására, ahol Aang száz után az első (és egyetlen) léghajlító, miután a levegő népét kiirtotta a tűz népe. Vhalla hasonló történelemmel szembesül: Ő az első és egyetlen léghajlító az elmúlt több mint száz évben, akinek a tanításában szinte senki nem tud segíteni és nagyon kevés elérhető információ maradt fent ezt illetően. Az a dilemma is, amivel Aangnak és Vhallának szembe kell néznie, hasonló: vagy a nagyobb jót választják, ami sok személyes lemondással és áldozattal jár, vagy (Vhalla esetében) lehetőség van az erő és a felelősség feladására és a világtól való elrejtőzésre.

Vhalla az új erejét és lehetőségeket választja, s új tanítója a Tűzhordó koronaherceg, Aldrik, aki kezdeti megkérdőjelezhető tanítási módszerei után egyre jobban megnyílik Vhalla felé és hamarosan lassan izzó románc kezd ébredezni kettejük között. A lány kezdi megtanulni az ereje rétegeit és használatát, ami félelmet és ellenérzést ébreszt azokban, akik népe kiirtásában is segédkeztek, illetve azokban a népekben is, akikkel hadban állnak. De nemcsak a koronaherceg, hanem az öccse, Baldair figyelmét is felkelti szókimondó és valamelyest ártatlan természetével, ami a testvérek között is viszályt szít. Az első rész zárlatában aztán Vhalla teljesen szabadjára engedi az erejét, aminek következtében a birodalom tulajdona lesz, akinek harcolnia kell a háborúban, ha valaha is szeretné elnyerni a szabadságát.

Egy olyan helyre vágyom, aminek suttogva sem mered kimondani a nevét. Bátorságra vágyom, hogy ne csak olvassak, hanem cselekedjek is.

Ami Kova stílusában nagyon megragadott, hogy mennyire olvasatja magát. Képtelen voltam letenni a könyvet, néhány óra alatt végeztem vele. Rövid, pörgős fejezetek jellemzik, felesleges szócséplések és jelenetek nélkül. Az írásmód nagyon emlékeztetett a fanfictionök virágkorára jellemző írásokra, a szokásos szófordulatokkal (Szívtipró Herceg), trópusokkal (szerelmi háromszög, ismeretlen hatalom, a herceg érdeklődése), de az annyi ismerős elem mellett is képes volt az ismerőset úgy tálalni, mintha az újdonság lenne, amit még sosem olvastam. Viszont kevés figyelmet fordított a világépítésre és a karakterek jellemfejlődésére, így szinte semmit nem láthatunk a birodalomból, a városból vagy akár a legszűkebb környezetből, ahol a történet nagy része játszódik: a palotából. Nem sokat tudunk meg a konfliktusról, a háborúról, vagy akár arról, miért kellett a Széljárókat szinte teljesen eltüntetni a kontinens színéről. Ez persze lehet amiatt is, mert egy minimum öt kötetes sorozatról beszélünk, aminek számos kiegészítő könyve és novellája, előzménye és későbbi sorozata is van, tehát valójában egy (eddig) 18 kötetes univerzumról beszélünk. Ennek ellenére is hiányérzetet kelthet, hogy 380 oldal után ennyire keveset tudunk meg.

Összességében elmondhatom, hogy egy kellemes, könnyű olvasmány volt, ami azért nem hagyott bennem nagyon mély nyomot, de aki szereti az elemi mágiákat taglaló könyveket és a szerelmi háromszögeket, azoknak tökéletes olvasmány lehet. A befejezés és a megválaszolatlanul hagyott kérdések miatt biztos olvasni fogom a következő részeket is.

Értékelés:

Karakterek: 3,5/5

Cselekmény: 3,5/5

Nyelvezet, atmoszféra: 3/5

Összesítve: 3,5/5

A kötet beszerezhető a kiadó honlapján:

https://www.kossuth.hu/konyv/6147/air-awakens-1--ebredo-szel?srsltid=AfmBOorOX2qwfsiliR1F0XrTbzF0aisYzUWf-c0B49K3LxXyYzSu4l8c