Már tavaly is rajta volt a szemem ezen a könyvön, de csak idén jutottam el odáig, hogy valóban elolvassam, és egyáltalán nem bántam meg. Nagyon örülök annak a trendnek, ami az elmúlt években egyre erősebben jelenik meg nemcsak a young adult, de a fantasy többi ágában is, mégpedig a klasszikus gótikus regényekhez való visszatérés. Az pedig különösen érdekessé tette a regényt, hogy egy magyar származású, amerikai írónő alkotása, így van benne pár magyar utalás is (ezekre mindig olyan jó rácsodálkozni). Spoileres kibeszélő következik.
Mint néhány korábbi esetben, most is muszáj kiemelnem, mennyire gyönyörű és figyelemfelkeltő a könyv borítója és élfestése. Az arany minta a sötétlila, majdnem fekete háttér előtt, amiből szinte kiugrik a fekete-fehér cím azok figyelmét is magára ragadja, akik nem feltétlenül szeretik a fantasyket, ahogy az ominózus és titokzatos alcím is. Műfaji besorolással kicsit bajban vagyok, mert mint oly sok regény napjainkban, ez is nagyon sok stílust és trópust ötvöz a könyvön belül. Mint a bevezetőben említettem, a gótikus elemek és hangulat az, ami a legjobban megragadta a figyelmem, de vannak a mágikus realizmusra, fantasyre és thrillerre utaló jegyei is. Mindez együtt egy nagy káosznak hathat első olvasatra, de Törzsnek sikerült úgy kombinálnia és adagolnia a különböző jegyeket, hogy egy valóban egyedi, érdekes történet kerekedjen belőle.
A történet szerint a világon van egy kevés, nehezen hozzáférhető mágia, amit csak a kiváltságos gazdagok vagy a kevés beavatott tud használni olyan, emberi vérrel írt könyvek és kódexek képében, amiket a megfelelő gyógynövényekkel, szertartásokkal vagy áldozattal lehet életre kelteni, hogy segítséget nyújtsanak a mindennapokban, vagy olyan illúziókat, varázslatokat hozzanak létre, amiért sokan hajlandóak hatalmas összegeket kifizetni. A Kalotay család féltestvérei, Esther és Joanna ilyen beavatottak, akárcsak a Maxwell család. Esthernek folyamatosan ismeretlenek elől kell menekülnie, hogy megvédje a családi házba bezárkózott húgát, Joannát, aki az apjuk gyűjteményét őrzi és rejti el a külvilág elől Vermontban. Közben Nicholas Maxwell a családi vagyon örököse viszonylagos kényelemben és elszigeteltségben él londoni kúriájukban, a világ utolsó írnokaként, az egyetlen, aki képes új könyveket és varázsigéket is teremteni. A három szereplőnk élete drasztikusan felfordul és összefonódik, amikor egy évtized menekülés után Esther úgy dönt, hogy nem hajlandó tovább menekülni és bujkálni. Rejtélyes üldözői és segítői még az isten háta mögötti déli-sarki állomáson is megtalálják, így kénytelen mégis mozgásban maradni, hogy ne kaphassák el. Útja keresztezi Nicholasét, aki megunva a bezártságot és fenyegető családi titkok hatására minél messzebbre próbál menekülni a nagybátyjától, így közösen próbálnak eljutni Joannához. A három fiatalnak együtt kell megfejteniük családjuk titkait annak érdekében, hogy mindkét családot és a könyveket is megmenthessék Richard Maxwelltől, aki saját családja kiirtásától sem riadt vissza, hogy fenn tarthassa a hatalmát.
A karaktereink nem is lehetnének egymástól különbözőbbek. Ott van Joanna, a legidősebb hármójuk közül, aki folyamatos elszigeteltsége miatt talán a legkevesebbet élt mindannyiuk közül. Sosem hagyta el a házat néhány óránál tovább, egyetlen társasága az apja által összegyűjtött könyvek és néha egy-egy látogatás az anyjánál. Végtelenül szomorú, hogy se benne, se a testvérében nem tud teljességgel megbízni, attól való félelmében, hogy valami történik a könyvekkel miattuk. Talán Ő megy a legtöbb változáson keresztül, képes a belé nevelt félelmeket és előítéleteket félretenni a könyv végére, és valóban fellépni az őket fenyegető veszélyek ellen, sőt, emberi kapcsolatokat is kialakítani.
Esther, folyamatosan menekülése és mozgása folytán kénytelen volt extrovertált, barátságos személyiségével ellensúlyozni a felületes, rövid barátságokat és kapcsolatokat. De éppen az állandóság és normalitás iránti vágya az, ami az egész regényt mozgásba lendíti, amikor nem hajlandó otthagyni barátnőjét az állomáson. Ugyanakkor végtelenül vágyódik, hogy rendes kapcsolata lehessen a testvérével és a nevelő anyjával. Nemcsak életstílusa miatt érezte azonban magát mindig is kívülállónak, hanem azért is, mert apjával és a húgával ellentétben nem hallja a könyvek varázslatát, illetve használni sem tudja őket. Mint a történet végére kiderül, ennél sokkal veszélyesebb ereje van.
Nicholas írnokként bezárva töltötte életét, a nagybátyja irányítja, rendszeresen megcsapolja, hogy legyen miből megírni a könyveket, egyik szemét pedig elvesztette, amikor gyerekkorában megpróbálták elrabolni. Egy olyan buborékban él, amiből egyszerre próbál kétségbeesetten kitörni, ugyanakkor - Joannához hasonlóan - a belé nevelt félelmeket és korlátokat mégis fél félretenni és átlépni. Amikor azonban elkezdi összerakni a családi titok darabkáit és az élete a tét, kész fellépni és szembeszállni mindennel, amit addig ismert.
A könyvtár hatalmat birtokol (...). És a hatalom mindig azt a világot tükrözi, amely létrehozta, a szándéktól függetlenül.
A karakterek, párbeszédek nagyon életszerűek, bár a történet sok helyen vontatott és viszonylag nehezen indul el a történet. Ez utóbbi részben a világ- és karakterépítés miatt van így. A váltott nézőpontú regényekre ez gyakran jellemző, mert minden, az adott perspektívát nyújtó karaktert és a hátterét külön fel kell építeni, mielőtt a történet ténylegesen elindulhatna. Itt is ez történt, ami miatt az első harmada a könyvnek elég kusza, néhol nehezen követhető a cselekmény, vagy nem érződik, mi-miért történik, de amint ezen túllendülünk, már egy nagyon izgalmas, thrillerszerű könyvet kapunk, ami beszippant és nagyszerűen olvasatja magát. Ezzel együtt is a zárlat, a gonosz nagybácsi és a halhatatlanság hajszolása kicsit klisés volt a számomra, a lezárás pedig kicsit hirtelen és összecsapott - amennyire kényelmes volt a könyv elejének tempója, lehetett volna egy kicsit több helyet adni a befejezésnek is. A már többször emlegetett hangulat azonban mindenért kárpótol. A klasszikus gótikus regényekre jellemző sötét hangvétel és az embereket sem kímélő kegyetlenség mind olyasmi, amiket ismerhetünk korábbról és egyszerre üdítő és nosztalgikus a kortárs fantasyvel való keveredése. (Lesz is még pár ilyenről szó a jövőben.) A nyelvezet és a stílus, amiben Törzs ír, különösen egy első könyves szerzőnél (korábban csak novellái és rövidebb történetei, fordításai jelentek meg) igencsak erős, a leírások, szófordulatok és -képek amiket használt tovább erősítik a misztikumot és a varázslatot, ami körbelengi az oldalakat onnantól kezdve, hogy először kinyitjuk a könyvet.
Összességében egy helyenként sötét, kegyetlen történetet kapjuk, titkokkal és varázslattal és persze kódexekkel. A gótika és a misztikus olvasmányok kedvelőinek legalább annyira élvezetes élmény lehet, mint a fantasy fogyasztóinak.
Értékelés:
Karakterek: 4/5
Cselekmény: 3,5/5
Nyelvezet, atmoszféra: 4,5/5
Összesítve: 4,5
Megjegyzések
Megjegyzés küldése