Carissa Broadbent: Daughter of No Worlds - Kritika

Carissa Broadbent első sorozata, ami még nem jelent meg sajnos itthon, mindenképp kötelező olvasmány azoknak, akik szerették a Serpent and the Wings of Night-ot vagy olyan fantasyt szeretnének olvasni, ahol a részletesen felépített világ, aprólékosan kidolgozott karakterek és eddig kevés helyen látott történetvezetés és stílus váratlan fordulatokkal, egy kevés romantikával és politikával társul. Spoileres kibeszélő következik.

Mivel itthon nem nagyon elérhető, s viszonylag ismeretlen sorozatról beszélünk, szeretnék egy kicsit részletesebben kitérni a cselekményre. Tisaanah egy huszonegyéves rabszolgalány, akit gyerekkorában elragadtak a családjától és Threll egyik legnagyobb rabszolga kereskedőjének, Esmarisnak lesz a tulajdona. Tisaanah-t egyetlen dolog mentette meg a biztos haláltól: különleges megjelenése, hófehér bőrét aranyfoltok tarkítják, szeme és haja is felemás. Ez jelöli kevert származását: részben valtaini vér folyik ereiben, ami varázserejében is megnyilvánul. Egyelőre csak kevés dologra képes, és tudását is aszerint fejleszti, hogy az a túlélésben (előadásban), minél nagyobb segítségére legyen. Esmaris bár kegyetlen, hajlandó egy lehetetlennek tűnő kiutat ajánlani a számára: ha összegyűjt a saját erejéből ezer aranyat, akkor Tisaanah megvásárolhatja a szabadságát. Amikor azonban a lány teljesíti a feltételt, a férfi égtelen haragra gerjed és félholtra veri a lányt. Tisaanah önvédelemből addig sosem tapasztalt módon használja az erejét: nem azért hatol be a másik elméjébe, hogy felmérje a szándékait, érzéseit, preferenciáit, hanem hogy eltörölje a férfit. Minden várakozás ellenére elmenekül Threllből és Ara felé veszi az irányt, hogy csatlakozzon az ottani varázslók rendjéhez, megerősödjön és később visszatérhessen, felszabadítani minden más rabszolgát is.

Itt Maxantarius (Max) Farlione lesz a mestere, a korábbi háború hőse, aki a rendtől elszigetelten, megkeseredetten él apró kunyhójában és fontosabb számára a kertje és virágai, mint Tisaanah tanítása. De még teljes cinizmusában sem tudja figyelmen kívül hagyni a lány konok erőfeszítését és igyekezetét, hogy ha kell, de erővel is elsajátítja azt, amit Max elvár tőle. A férfi végül elkezdi őt felkészíteni azokra a vizsgákra és megkezdődik kettejük tánca a másik körül. Szép lassan egy szövetség alakul ki köztük a rend igazságtalanságára alapozva, majd barátság, végül annál is több.

Amikor aztán elérkeznek Tisaanah vizsgái, hamar kiderül, hogy a rend vezetője, Zeryth (aki a rendbe is beajánlott a lányt) nagyobb terveket tartogat a számára, mint amire valaha is számított volna, és szörnyű választás elé kerül: vagy hajlandó a rend legerősebb fegyverét egy mágikus entitást a testébe fogadni, vagy a rend nem hajlandó segíteni neki Threll rabszolgáinak felszabadításában. Max mindent megtesz, hogy lebeszélje Tisaanah-t erről, de a lány hajthatatlan. Véresküvel biztosítja a feltételei teljesülését és a testébe fogadja Reshaye-t, egy bosszúszomjas, kegyetlen és elképzelhetetlen erős lényt/entitást, ami folyamatosan a teste feletti uralomért küzd. A regény zárlatában aztán Tisaanah kap két hetet arra, hogy elmenjen Threllbe és megmentse Esmaris utódjának udvarából legjobb barátját és annyi rabszolgát megmentsen, amennyire csak képes menetközben. Váratlan összeesküvések és véletlenek hatására azonban Reshaye teljesen átveszi az uralmat a teste felett, majdnem megsemmisítve őt is menetközben, ha Max nem sietett volna a segítéségére. Kettejük egymás iránti elköteleződése az, ami segít megint rövid pórázra fogni Reshaye-t, és Tisaanah a menekültekkel együtt visszatér Ara-ba, hogy segítsen az ottani háborúban, amit Zeryth a távollétükben, a gyerekkirálynő megölésével kirobbantott…

Jó, ez nem sikerült egy nagyon rövid összefoglalónak, de mint talán látható a fentiekből egy igen csavaros, sok mindenre kiterjedő és masszív történetről beszélünk. Broadbent tehetsége már itt is nyilvánvaló volt, fantasztikus világot épített fel, kevésbé részletes földrajzzal, de rengeteg politikával, hatalmi harcokkal és összeesküvéssel. És nem szépít semmit: sem Tisaanah múltjában, sem a menekülésében vagy a rabszolgák életkörülményeiben, ahogy a későbbi történésekben sem. Írásmódja itt talán még annyiban kevésbé következetes, hogy vannak részek a regényben, amikor elfogy egy kicsit a lendület, döcögősebbé válnak az események, viszont fontos szereplőket és körülményeket ismerünk meg. És amiatt nem is olyan zavaróak ezek a részek, amire talán nem is a lassú, hanem a „megfontolt” jelző lenne pontosabb, mert Broadbent nem sajnálja az időt arra, hogy mindent felépítsen és előkészítsen nekünk a katarzisokhoz, amiből van egy pár a könyv vége felé.

Tisaanah egy bonyolult szereplő, és ebben a bonyolultságában nyilvánul meg, mennyire hiteles is a karaktere, s mennyire nagyszerűen tudta őt megragadni Broadbent. Minden kegyetlenség, kínzás, erőszak és veszteség ellenére sem egy kegyetlen, bosszúálló személy lett belőle. Hiába van az egyik legkegyetlenebb rabszolgatartónak kiszolgáltatva, még benne is képes találni jót, igaz összekeveri a birtoklási vágyát a kötődéssel, de egészen addig nem tudja gyűlölni vagy elutasítani a férfit, ameddig az fel nem rúgja az egyezségüket. Úgy gondolja, szerencsés, hogy lehetne rosszabb dolga is, és ezért valamennyire hálás azért a szabadságért, amit a férfi nyújt a számára. Ez egy túlélési mechanizmus is a számára, de van egy nagyobb célja is: eljutni Ara-ba a rendhez, hogy még erősebbé válhasson. Hisz abban, hogyha oda kerül, elég erős lesz ahhoz, hogy minden megváltoztasson és minden jobbra fordulhasson. Elképeszt, hogy tud ennyire naivan szeretetreméltó, kíváncsi és jószívű maradni, hogy minden nehézségnek önfejű eltökéltséggel megy elébe. Nem hagyja, hogy bárki is eltérítse mindattól, amiben hisz és amit el akar érni. Ez az elhatározás és acélerős akarat az, ami képessé teszi őt Reshaye erejének kordában tartására. Számára mindent egyszerűbb úgy értelmezni, ha egy előadás részeként képzeli el, s mint egy valódi előadóművész, alkalmazkodik a közönsége igényeihez és elvárásaihoz. Ez egy olyan túlélési mechanizmus, ami segített neki megőrizni a józan eszét, míg rabszolgaként a szabadságáért harcolt, bennem mégis felmerült a kérdés, hogy vajon Tisaanah tudja-e, milyen a valódi arca, hogy milyen teljesen elengedni magát valaki társaságában. Hogy volt-e lehetősége arra, hogy úgy lehessen teljesen önmaga, hogy nem kell aggódnia egyáltalán a következmények vagy mások ítélkezése miatt. Volt egy barátja Esmaris otthonában, de nem vagyok benne biztos, hogy akár vele megvolt ez a teljes bensőségesség és szabadság, már csak azért sem, mert bárki kihallgathatta a beszélgetésüket. Max viszont egy ilyen férfi lesz az életében. A lány nem vesztegette arra az időt, hogy elnyerje a barátságát vagy a tiszteletét, egyetlen dologra koncentrált, hogy megtanuljon varázsolni és mihamarabb tudjon segíteni a többi threlli rabszolgának. Amikor úgy látja, a férfi nem hajlandó ezt megadni a számára, ledob minden maszkot és a maga tempójában és módszereivel veti bele magát a gyakorlásba.

Men want power because it makes them feel good. Women want power because it let us do things.

Max vele ellentétben a rengeteg trauma és veszteség hatására teljesen cinikussá vált, nem hisz sem a rendben, sem abban, hogy az emberek képesek arra, hogy megváltoztassák a saját vagy mások sorsát olyan módon, ahogy arra Tisaanah törekszik. Elvonultan, de nem magányosan él: mint gyakran megjegyzi, mindenki kopogás nélkül csak úgy betoppan hozzá, kéretlen társaságként. A lány elevensége, fiatalsága és a sok fájdalom, amin keresztül ment, valamint az elhatározása mégis arra készteti, hogy nyisson felé, hogy merjen kockáztatni még egyszer, és segíteni valakinek. Mint később kiderül, minden oka megvan arra, hogy gyűlölje a rendet, hogy próbáljon minél messzebbre kerülni előle. Ez az a sors, amitől minden erejével próbálja megmenteni Tisaanah-t is, sikertelenül. Cinizmusának hála pedig igen sokat megtudunk Ara politikájáról is, és Tisaanah naiv pozitivizmusa mellett egy józanabb, földhöz ragadtabb nézőpontot kapunk. Megveti Zeryth-et, a rend főparancsnokát, amiért – bár hatalmában állt volna -, nem volt hajlandó segíteni már akkor a Vailtain lánynak, amikor először rátalált, hanem csak apró ajándékokkal, semmiségekkel és történetekkel vakította el a rend nagyszerűségéről és erejéről. Mindezt pusztán azért, mert akkor még egyszerűen nem állt érdekében, hogy segítsen a lánynak. A hirtelenharagú és következetlen gyerekkirálynőt is elutasítja, nyíltan kritizálja elhamarkodott döntései miatt.

A világ mágiája is nagyon érdekes, bár itt kicsit hiányolom a részleteket, nem sok kapaszkodót kapunk a megragadásához. Annyit megtudunk, hogy van egy invazív és egy külső verziója. Az invazív inkább az elme, a tudat támadásait jelenti, nem annyira látványosak, de annál hatásosabbak és veszélyesebbek, nehezen lehet velük szemben védekezni. A külső mágia pedig az olyan elemi vagy gyógyító mágiát jelenti, ami megjelenésében igen változatos, pusztító vagy éppen regeneráló képességeket takar. Itt kicsit elveszem, mert Tisaanah és mások is mindkettőre képesek, van aki nem, így nem teljesen egyértelmű, hogy ez csak a mágia fajtáit jelenti, vagy mágusokét. Illetve használnak még statogrammokat (statograph), ami olyan rúnákat vagy pentagram-szerűségeket jelenti, amik sűrítik az erejüket és akár teleportálni is képesek vele. Nem egységesek, s nem mindig ugyanolyanok, a használója pillanatnyi lelkiállapotától és szükségleteitől függ, hogyan kell őket megrajzolni. És ha ez nem lenne lég bonyolult, az elveszett (kihalt?) tünde (Fey) népek mágiája különbözött az emberekétől, mert az emberek nem férnek hozzá olyan mélységeiben, ahogy ők, legalábbis komoly kockázat nélkül. Reshaye ehhez a mélységhez biztosít egy rövidebb utat, annak veszélyei és mellékhatásai nélkül, de mint saját tudattal rendelkező entitás, nagyon válogatós, kinek hajlandó segíteni és kinek nem.

Összességében egy nagyon ígéretes, bár ebben a kötetben a világépítés és karakter hálózat megrajzolása miatt néha tömény regényt kaptunk Broadbenttől, egy újabb csodálatos, szívszorító kalandnak a kezdetét. Néhol ugyan nem annyira következetes még, mennyire van kifejtve valami, vagy mennyi időt töltünk el egy-egy jelenetnél, történésnél, de itt azért Broadbent is csak kísérletezett még. A nyelvezete viszont nagyon tetszik, minden tökéletesen igazodik az adott jelenethez, karakterhez, valóban mindenkinek megvan a maga hangja és stílusa, amiben másokkal kommunikál. A párbeszédek is életszerűek, viszont a sok erőszak és múltbeli trauma emlegetése, kifejtése egyeseknek sok lehet. A karakterek csodásan kidolgozottak és Tisaanah elhivatottsága a szabadsága iránt egyszerre inspiráló, ugyanakkor elkeserítő is, hiszen senkinek sem kellene ennyi mindent feláldoznia és ennyit küzdenie a saját szabadságáért. A jól elhelyezett humor azonban el tud venni a történet nagyon sötét vagy kiélezett hangulatából. Ilyen volt nekem Tisaanah akcentusa vagy az olyan jelenetek, amikor nem jutottak eszébe szavak, mert ez túlontúl is ismerős volt, én is beleszaladtam már párszor. Ellentéte Max-el még a férfi borongós, cinikus hangját is ki tudja kicsit simítani. Ugyanakkor arra is rávilágít, hogy bár Tisaanah elvesztette a családját, képes volt arra, hogy egy újat találjon magának kedvessége és hűsége révén, olyan emberek képében, akikkel bármit feláldoznának egymásért. És arra is csodásan rávilágít a lassan kialakuló, nem elsietett és gyengéd szerelmen keresztül, hogy a szeretet, szerelem képes a legmélyebb, legmérgesebb sebekre is gyógyírt nyújtani és hogy nem szégyen beismerni, ha valami még mindig fáj, vagy szomorúságot okoz. Minden fantasy rajongónak kötelező darab, angolul sem vészes a nyelvezete, ha hozzászoktunk a különleges nevekhez és az új világ népeinek, földrészeinek neveihez. Hangoskönyvben is nagyon tudom ajánlani, nagyszerű a két színész, akik felolvassák, és pont a nevek esetében nagy segítséget jelent.

Kicsit lassabban fog érkezni a következő két rész kritikája, mert én is hangoskönyvben hallgatom őket, amikor éppen van rá időm, de előbb-utóbb megérkeznek majd.

Értékelés: 

Karakterek: 4,5/5
Cselekmény: 4/5
Nyelvezet, atmoszféra: 4/5 

Összesítve: 4/5

A könyv elérhető az írónő honlapjáról mindenféle formátumban: Daughter of No Worlds

A magyar kiadásról is vannak hírek, de egyelőre nem előrendelhető és várható megjelenési dátumot sem tudtunk.

Könyvadatlap (az általam olvasott kiadáshoz):

Szerző: Carissa Broadbent

Sorozat: The War of Lost Hearts

Kiadó: Tantor Media

Felolvasta: Dan Calley, Esther Wane

Hossz: 20 óra

Kiadás éve: 2022