A Pumpkin Spice kávézó körülbelül azt nyújtotta számomra, amire számítottam, és amire a rengeteg fantasy és a rohanó évvégi hajtásban most éppen szükségem volt. Bár már majdnem véget ért az év, s lassan előkerülnek a karácsonyi könyvek és néhány friss fantasy megjelenés, még jön egy enyhébb, melegebb időszak az őszből, ami még tökéletes lehet ehhez a könyvhöz. Spoilermentes ajánló következik.
A könyv viszonylag rövid (kevesebb mint 300 oldal), így mély karakterépítésre vagy ábrázolásra nem számítottam (nem is nagyon kaptunk), a cselekmény könnyed volt és nagyszerűen olvasatta magát, bár azt a fajta nyelvezetet, amit Gilmore használ nagyobb mennyiségben amúgy sem tudom elviselni, úgyhogy a többi részbe egyelőre nem vetettem bele magam (talán jövő ősszel). A párbeszédek nagy részével megszenvedtem, annyira élettelenek és sablonosak voltak, mint a legtöbb régi fanfictionben. A "rejtélyek" megoldásai túlságosan egyértelműek és előre vetítettek voltak, így nem is nagyon értem, miért volt szükség őket belevenni a regénybe. Viszont mindeme hiányosságai ellenére is kellemesen elszórakoztatott, egyfajta guilty pleasure volt.
A regény valóban szívmelengető, aranyos történet egy nagyvárosból és a rohanó élettől, halandóságtól menekülő fiatal nőről és egy kisvárosi farmerről, aki lehet, túl sok veszteséget élt már át ahhoz, hogy újra bízni (és szeretni) tudjon. A karakterek a romantikus komédiákra jellemzően nem kommunikálnak egymással rendesen, félreértik a helyzeteket, amikből aztán konfliktusok keletkeznek, de előbb-utóbb képesek ezeken túllépni. A romantika, humor és a kávézó körüli rejtélyek kellően kiegyensúlyozottak, hogy a cselekmény megőrizhesse ritmusát. A könyv végi elnyújtott erotika nekem kicsit erőltetett volt, mint amit csak azért tettek bele, hogy legyen benne ilyen is. Mégis végtelenül felületesnek éreztem az egészet, hogy akárcsak Jeanie, az írónő is végirohant az egészen.
A karakterek csak annyira kidolgozottak, hogy ne hassanak teljesen felszínesnek, bár a rengeteg trauma, ami mindenkit ért enyhén túlzónak tűnt. Rengeteg szereplőt (egy egész kisvárost) felsorakoztat, de velük sem nagyon kezd semmit Gilmore. Nagyjából előre van vetítve, mi fog történni itt és a többi részben, s mint minden romkomnál, itt is előre sejthető lesz a végkifejlet. Jeanie és Logan van a középpontban, váltakozó nézőpontból ismerjük meg egymás iránt kialakuló és erősödő érzéseiket. Jeanie a tipikus "nagyvárosi" lány, állandóan pörög, rohan, képtelen lassítani vagy kiélvezni a pillanatot, túl sok beszél és mindent túlgondol. Logan az Ő szöges ellentéte, a "kőszikla", akit a legnagyobb viharok sem tudnak kibillenteni nyugalmából, és aki jobban érzi magát az állatai, mint az emberek között. Az, hogy felnőtt emberekként úgy viselkednek, mint az első szerelmet megtapasztaló kamaszok a gimiben különösen fájdalmas és kellemetlen volt, nem az újrakezdés érzetét keltette, hanem a felelősségtől és élettől menekülő emberekét. Logan egy duzzogós medve, aki a világra mérges a saját csőlátása miatt, míg Jeanie-t jobban érdekli, hogy megfeleljen másoknak, minthogy megtalálja önmagát.
Összességében tényleg egy "kuckózós" könyv, tökéletes a hideg napokra egy meleg itallal és a könyv eleji lejátszási listával, hogy egy kis időre egy barátságos kisvárosba repüljünk, de nem ragad magával annyira, hogy utána még sokáig elkísérjen vagy túl mélyen megérintsen. Nem olyasmi, amit szerintem még egyszer el fogok olvasni, mert annyira nem nyűgözött le, de arra tényleg jó volt, kicsit kizökkentsen a sok (dark) fantasyből, amiket mostanában olvastam (és most tudjam azokkal folytatni). A romantikus regények között alulról súrolja a középmezőnyt számos, jobb olvasmányt találhatunk mind a kortárs, mind a klasszikusok körében, de egy csendes őszi napra pont megfelelt.
A könyv elérhető a kiadó honlapján: A Pumkin Spice kávézó
Könyvadatlap:
Szerző: Heather Fawcett
Eredeti cím: The Pumpkin Spice Café
Sorozat: Dream Harbor
Kiadó: Pioneer Books
Fordította: Bótyik Bettina
Oldalszám: 288
Kiadás éve: 2024
Megjegyzések
Megjegyzés küldése