Ebben a sorozatban szeretném bemutatni eddigi legnagyobb kutatásomat, amelyben az eddigi kutatási eredmények figyelembevételével megkíséreltem feltérképezni a fantasy és science fiction műfajának viszonylagos történetét, a definiálhatóság nehézségeinek okait, illetve kitekintettem a kortárs alkotásokra és azok újdonságaira. Mesterfokú diplomámat ebből a témakörből szereztem, s igen sok nehézségbe ütköztem, amikor (magyar nyelvű) szakirodalmat kerestem a szakdolgozatomhoz. Remélem, ha megosztom a kutatásomat másokkal, akkor segíthetek ezek ismertebbé tételében is. Minden bejegyzés végén fel fogom tüntetni, hogy az adott részhez milyen munkákat használtam fel.
Mivel a két műfaj az, amely napjainkra a legtöbb médiumot befolyásolja, aminek köszönhetően számtalan regény, videójáték, sorozat és film készül, a vizsgálatot és feltérképezést indokoltnak tarthatjuk. Emellett magyar nyelven kevesebb friss, kortárs kutatás érhető el, így a kutatás az elmúlt évek kutatási eredményeiről, irányzatairól és megfigyeléseiről is szeretne számot adni. A terjedelem korlátai miatt itt főleg a nyomtatásban megjelent regényekre és szövegekre koncentráltam, de adott esetben igyekszem kitekinteni a különböző médiumok nyújtotta lehetőségekre és befolyásokra. Amennyiben megoldható, a magyar fordításokat fogom alapul venni, de néhány szöveg esetében erre nem lesz lehetőség. Bár igen nagy részt fog kitenni a két műfaj elméleti és történeti problematikussága, valamint ennek részletezése, a fő hangsúlyt arra a jelenségre szeretném helyezni, ami az elmúlt években kiadott regényeken figyelhető meg. A műfajok közötti határvonalak és stílusbeli különbségek egyre inkább összemosódnak, eltünedeznek, esetenként újraíródnak, ami miatt az olvasónak utólag kell újraértelmeznie adott regényeket, esetleg egész sorozatokat.
A következő bejegyzésben meg fogom határozni a későbbiekben leggyakrabban használt fogalmakat, rövidítéseket. Ezek után felvázolom a két műfaj legvalószínűbb eredetét, történetét, különös tekintettel azokra a pontokra, ahol összefonódást vagy éppen távolodást figyelhetünk meg. Itt olyan jól ismert szerzőket fogok bemutatni, mint Mary Shelley, Edgar Allen Poe, Howard Phillip Lovecraft, illetve C. S. Lewis és J.R.R. Tolkien. A rövid történeti áttekintés után szeretném majd részletezni azt a jelenséget, ami Tolkien és Lewis után jellemzővé vált: a két brit szerző hamar a kánon részévé vált, s mind a kultúra fogyasztói, mind a kutatók többsége hozzájuk képest határozza meg és értékeli az újonnan megjelenő munkákat. Ez főleg az akadémiai kutatásokra jellemző, ahonnan a kortárs fantasy művek gyakorta kiszorulnak. Ezek után fogok rátérni a dolgozat utolsó, legnagyobb témakörére, a kortárs fantasy és science fiction alkotásokra, azok közül is azokra, amik a fentebb vázolt kritériumoknak a lehető legjobban megfelelnek.
Mivel a célom itt nem minden egyes, a két műfaj alá sorolható mű bemutatása volt, hanem inkább magának a jelenségnek a vizsgálata, így a választás viszonylag objektív volt, s olyan szerzők alkotásaira terjedtek ki, mint Mark Lawrence és Sarah J. Maas. Amikor az adott szerzőkhöz érünk a vizsgálódásban, bővebben megindoklom, miért éppen rájuk esett a választás.
Az első és legtöbbet használt fogalom, amit szeretnék kifejteni, az a fantasy. A magyar szakirodalomban van némi összemosódás, ami a fantasy (angol és magyar nyelven is), valamint a fantasztikus irodalom (az angol nyelvű kutatásokban fantastic literature) fogalmát illeti, inkább szinonimaként, nem pedig egymással szemben álló fogalmakként használják őket. Dolgozatomban – ahogy arra majd a későbbiekben még részletesebben kitérek – a fantasztikus irodalmat egy átfogó, egységes műfajnak tekintem, ami két fő részre ágazódik el: a fantasyre és a science-fictionre (tudományos-fantasztikus irodalomra). A fantasztikus irodalomra általában fantasyként is hivatkoznak, a két kifejezés hasonlósága miatt utóbbit az előbbi rövidítésének tekintik. De akárcsak Pelesek Dóra, én is úgy tekintek a két fogalom viszonyára, mint rész-egészre: a fantasy egy önálló stílusirányzat a fantasztikus irodalmon belül, így minden olyan kijelentés, ami általánosan érvényes a fantasztikus irodalomra, magától értetődően vonatkozni fog a fantasyre is. Ennek nyomán, amikor fantasyről beszélek, a fantasztikus irodalom egyik alműfajára fogok hivatkozni, ami számtalan további alműfajra válik szét.
A másik leggyakrabban használt kifejezés a science-fiction (sci-fi, tudományos fantasztikum) fogalma lesz, ami a fantasztikus irodalom egy másik, önálló műfajcsoportja, aminek komplikált, ambivalens viszonya van a fantasyhez, nehezítve ezzel a két műfaj történetének áttekinthetőségét, illetve ezek meghatározhatóságát. Itt is számos további alműfajról beszélhetünk, bár nem annyira szerteágazó a műfaj, mint a fantasy.
Végül az egyik legtöbbet használt rövidítésem az ACOTAR lesz, Sarah J. Maas A Court of Thorns and Roses – Tüskék és rózsák udvara című regénysorozata nyomán, mely az első kötet címe után kapta a nevét. Bár a fordításokra fogok hivatkozni a dolgozatban, az egyszerűség kedvéért az angol rövidítést fogom használni. Maas az egyik legnépszerűbb kortárs fantasy író, akinek eddig három sorozata jelent meg: az Üvegtrón sorozat, az ACOTAR és a Crescent City sorozat. Ebben a sorozatban leginkább az ACOTAR és a Crescent City kötetei fognak szóba kerülni, mint a dolgozat nézőpontjából legrelevánsabbak.
Hivatkozott irodalom:
PELESEK Dóra, „A fantasy műfajáról”, in Az ismert és az elismert. Az Eötvös Collegium magyar műhelye 2008 évi konferenciájának előadásai, szerk. LENGYEL Imre Zsolt, Budapest, Ráció, 2009, 125.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése