Kicsit nehezen látok neki ennek a bejegyzésnek, mert még két hét és más könyv olvasása után is a hatása alatt állok, ami viszonylag kevés alkalommal történt meg velem idén. Úgyhogy előbb egy kis kitérővel és egy eddig nem nagyon tárgyalt témával szeretném kezdeni, mielőtt rátérnék ténylegesen a regény spoileres kibeszélésére.
Beszéljünk egy kicsit a BookTokról és a Booktagramról, azaz a könyves tartalmakat gyártó és népszerűsítő TikTok és Instagram oldalakról. Ezek főleg a koronavírus ideje alatt keletkeztek és robbantak be a köztudatba, és nagyon hamar igen nagy közönséget és népszerűséget építettek maguknak. Kezdetben csendéletszerű, az esztétikumra és vizuális harmóniára épülő, beállított képekként indultak, majd egyre inkább áttért az új vagy kevésbé ismert könyvek ajánlására, kibeszélésére és az ezekhez kapcsolható rövid reelekre (Instán) vagy videókra (TikTokon), esetleg memekre. Könnyű párhuzamot vonni ezek között a tartalmak és az élfestés, valamint a speciális kiadás berobbanására és elterjedésére. Előtte viszonylag kevés, csak nagyon nagy népszerűségnek örvendő szerző könyve jelent meg speciális kiadásban, ma már szinte minden könyvet megkaphatunk "hagyományos" és élfestett verzióban is, de bizonyos kiadók már kizárólag élfestett kiadásokat jelentetnek meg. Én ezt a jelenséget az esztétikailag szép könyvek elterjedésének nevezem, amikor már nemcsak a tartalom, de a külső megjelenés is ugyanakkora figyelmet kap. Mint valaki, aki tagadhatatlanul oda és vissza van ezekért, egyre több esetben látom magamon és másokon is ezeknek a negatív hatásait.
Az első és legnyilvánvalóbb talán az árazás. A "hagyományos" kiadások is egyre drágábbak, aminek az okaiba most nem szeretnék belemenni, mert az egy teljesen különálló bejegyzést érdemelne (egyszer majd erre is sor kerül), és szinte nosztalgiával gondolok vissza arra az időszakra, amikor 3-3500 forintból meg lehetett vásárolni egy teljesen új könyvet, míg ez manapság inkább 5000 forint és afelett kezdődik. Az élfestés erre is rádob még egy-kétezer forinttal, míg a speciális kiadások ennél is magasabb áron futnak és gyakran nem is érhetőek el itthon, csak külföldi webshopokon keresztül, ami egy borsos szállítási költséget is jelent. És bizonyos esetekben nagyon is zavar, hogy már nem lehet nem élfestett könyvet vásárolni. Különösen olyankor, ha egy olyan szerző könyvét szeretném megvenni, ami felkeltette az érdeklődésem, de nem vagyok benne biztos, hogy valóban tetszeni fog, így nem költeném rá azt az extra egy-kétezer forintot (ami így nem tűnik soknak, de összeadódva már igen). Így a kiadóval szemben sem olyan jók a benyomásaim, mert úgy érzem, rá vagyok kényszerítve egy olyan kiadásra, ami egyébként elkerülhető lenne. Ez különösen olyankor idegesítő, ha elkezdek egy sorozatot a "hagyományos" kiadásban, de aztán csak az élfestett elérhető vagy fordítva.
A második, egyre erősebben érezhető negatív hatás inkább a speciális és limitált kiadásokhoz köthető, amik igen magas áron és kis példányszámban jelennek csak meg, általában független kiadóknál, a szerzővel közreműködve és egy teljesen egyedi, csak ahhoz a céghez köthető dizájnnal jelentetik meg a könyveket. Legnagyobbrészt csak havi előfizetéses verzióban lehet őket megszerezni, és több hónapos várólistával lehet újonnan bekerülni, ha valaki nem csatlakozott az elején. De a nyomás nem feltétlenül ezektől az indie cégektől érkezik, hanem a BookTok és Booktagram tartalomgyártóitól, akik vagy az előfizetés, vagy közreműködés útján szerzik be ezeket a kiadásokat és a háttérben csak ezeket, a szivárvány minden árnyalatában díszelgő könyveket lehet látni. Bár nem szokták megfogalmazni és nyíltan kimondani ezt, amikor már az ötödik-hatodik influencernél is ezt látja az ember (vagy csak ezt látja az ember), akkor nehéz nem vágyakozni olyan kiadások után, amik Európában nem is feltétlenül elérhetőek. Hazai kiadók is kísérleteznek ilyen előfizetéses klubokkal, egyelőre egyedül a 21. század Kiadónál fut élesben (fantasy, romantikus, booktok, kult és krimi csomagok közül lehet választani), bár azt sem érzem tökéletesnek. Három havonta egy csomagot kapnak az előfizetők, aminél szerintem annyi rugalmasság beleférhetne a kiadó részéről, hogy nem egy nappal a terhelés előtt közli az előfizetővel, milyen könyvek kerülnek a következő csomagba, esetleg dönthessen úgy, hogy nem az adott hónapban, hanem a következőben történjen a terhelés (három hónap van két csomag között, ennyi szerintem megoldható lehetne). Ettől függetlenül egy igen korrekt csomagot szoktak küldeni, ajándék könyvvel (ez műfajában nem igen szokott illeni az előfizetett csomagéhoz) és mindenféle kiegészítővel. A Könyvmolyképzőnél is készül valami, de a nyári könyvhét óta nem kaptunk részletesebb információt erről, így ott még nem lehet tudni, hogy mit fog jelenteni náluk az előfizetés.
Az utolsó és szerintem legnagyobb probléma a BookTokkal és Booktagrammal, hogy csak a friss megjelenésekkel foglalkoznak, és a legtöbb tartalomgyártó nem néz a young adult fantasyn túlra. Annyi klasszikus és kortárs fantasy regénnyel lehetne még foglalkozni és népszerűsíteni, de ezek és a kevésbé egysíkú regények kiszorulnak ezekből a körökből, és később sem tudnak bekerülni ebbe. Ilyen Gillig duológiája is, ami méltatlanul kevés figyelmet kap Maas, Armentrout vagy Lauren Roberts árnyékában. Egyelőre itt sem látszódik ez a változatosság, de majd szeretnék erre törekedni, ha utolértem magam és olyan szerzőket is hozni, akikkel nem nagyon szoktam találkozni, de megérdemelnék a nagyobb figyelmet.
There once was a girl, clever and good, who tarried in shadow in the depths of the wood. There was also a King, a sheperd by his crook, who reigned over magic and wrote the old book. The two were together, so the two were the same.
The girl, the King and the monster they became.
És akkor ezután a kitérő után rátérnék végre Gillig könyvére is, ami lezárja A pásztor király duológiáját (a spoileres kibeszélő itt fog kezdődni). A történet rögtön azután folytatódik, ahol az első abbamaradt: Elspeth elvesztette az irányítást a teste felett és a Lidérc, azaz a Pásztor király irányítja őt, míg a tudata el van zárva egy olyan helyre, ami az utolsó állomás a túlvilág és a valóvilág között, és ahova csak az elhunyt, de a fátylon nem átkelő lelkek kapnak bejárást. Ravyn kétségbeesetten próbálja őt és a bátyját is megmenteni, míg Elm hirtelen a trónörökös pozíciójában találja magát, haldokló bátyja helyett. Elm próbál egyensúlyt találni új felelőssége és a Ione megmentése között, aki teljesen a Hajadon kártya uralma alá került, ezért semmilyen érzelemre nem képes többé. A korábban csak mellékszereplőként jelen levő Elm és Ione legalább annyit vannak a középpontban, mint Ravyn és Elspeth, ami egy nagyon bátor és fantasztikus döntés volt Gillig részéről. Elm az elkényeztetett, slendrián hercegből valódi örökössé érik. A történet így három szálon kerül bemutatásra: Elspeth egyes szám első személyű elbeszéléséből, ahogy próbál visszatalálni önmagához; illetve Ravyn és Elm egyes szám harmadik személyű történetéből. Nem szeretnék túl részletesen belemenni a cselekmény leírásába most, ezért egyből rá is térnék a karakterekre.
Elspeth eléggé a háttérbe szorul, a könyv első felében próbálja visszanyerni az öntudatát és az emlékeit, amit a Lidérc elvett tőle, hogy megvédje a józanságát, amíg nincs uralma a teste felett. De ezek a jelenetek is igen fontosak, mert sokat megtudhatunk benne a királyról és az életéről, mielőtt a Rowanek letaszították volna a trónjáról. Láthatjuk, hogy mennyire csak a kártyák készítésének és az Éger ősi könyvének szentelte az életét, még a saját családja elhanyagolása mellett is. Keserédes belegondolni, hogy amennyire nem volt ott a gyerekei életében és nem törődött velük, annyira volt ott Elspeth számára, amikor szüksége volt rá. Szeretném azt hinni, hogy Elspeth is megtapasztalhatta, milyen, amikor van egy apja, aki figyel rá és törődik vele és nem csak a kötelességet vagy az elkövetett bűn élő bizonyítékát látja benne, ahogy Taxus is átérezhette, milyen lett volna gondoskodni egy gyerekről teljes, ép lélekkel. A maguk kifacsart, varázslattal és titkokkal teli módjukon. A király terve is mozgásba tud végre lendülni, hogy megszerezze az utolsó, az Iker Égerek kártyáját, de azt hiszem, ez nehezebb volt számára, mint elsőre gondolta, mert valahol az úton - talán mert annyi ideig élt Elspeth gondolatai és emlékei között - elkezdte megkedvelni és törődni azokkal, akik addig csak gyalogok voltak a tábláján, és hajlandó volt áldozatokra és változtatásokra, hogy megvédje őket. Az egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor kiderült, miért is hívták őt pásztor királynak, ami miatt külön értelmet is nyer, miért kapta a birodalom minden családja fákról a nevét. Ugyanakkor furcsa is volt, hogy Elspeth testében a Lidérc irányít, nehezen tudtam nem a Rémálmok kártyájának szörnyetegét magam elé képzelni, amikor Elspeth volt a középpontban. Ezzel együtt is Taxus maradt a kedvenc karakterem az egész könyvből, és örültem, hogy megkapta azt a lezárást, amit megérdemelt és amire szüksége volt. Elspeth története is szép kerekre sikeredett, és remélem, végre a családjával is sikerül rendezni a dolgaikat.
Ravyn több szerepet kapott ebben a részben, így teljesen át lehetett érezni, hogyan lett a király bizalmasából, az elit alakulatának kapitányából az áruló útonálló, aki mindenre hajlandó, hogy megmentse a hozzá közel állókat, még ha ez azzal is jár, hogy bizonyos személyeket eltaszít magától. Az elején még úgy tűnt, hogy képtelen lesz rendezni Elmmel a kapcsolatát, eltérő gondolkodásmódjuk és a traumáik miatt. Ravynnek emellett azzal is szembe kell néznie, hogy nem tudta megmenteni a lányt, akibe beleszeretett, mert késett egy kicsit. Az az önvád, ami emiatt végigkíséri őt olyasmi, amivel sokan találkozhattunk már, a "mi lett volna ha?" kérdések mind ott vannak a tettei hátterében és motivációiban. És bár továbbra is a bátyja megmentése a fő célja, a végsőkig is hajlandó elmenni Elspeth-ért és hogy a lány visszanyerje az uralmat a teste felett. Viszont egy idő után kezdett bosszantóvá válni, hogy mindenáron fel akarja áldozni magát mindenki másért, ahelyett, hogy valódi megoldást keresett volna a gondokra, ami sok YA regény jellemzője manapság. A Lidérc noszogatására és az erdő szellemének próbatételének hatására sikerül csak visszalendülnie a lóra, és a családi örökség hatására elfogadni azt a felelősséget, amit addig meg akart tagadni, még ha ez is járt volna, hogy feláldozza magát. De az, hogy elég érett volt ahhoz, hogy szembenézzen ezzel az örökséggel, s mégis úgy döntsön, hogy félreáll attól és a háttérből támogatja csak az uralkodót egy másfajta felelősségtudatra világít rá, egy olyanra, amivel sok embernek szembe kell néznie. Az, hogy Ravyn hajlandó inkább Elmet támogatni, mintsem felkészületlenül a trónra ülni és átvenni az ország irányítását, a legjobb döntés lehetett Gillig részéről is. Túl sok, elveszett hercegekről és rejtett örökségről szóló könyvet olvastam már, és amikor egy isten háta mögötti faluból előhalászott örököst ültetnek a trónra, mindig elmerengek azon, hogy ez mind szép és jó, de hogyan fogja egy ilyen személy kezelni a politikai és gazdasági ügyeket, az adókat, és mennyire fogja az uralmat egy árnyékkormány vagy egy nem éppen demokratikus tanács átvenni.
Elm és Ione története legalább annyira a kedvencem lett, mint Taxusé. Mindketten igencsak a háttérbe szorultak az első kötetben. a gyanakvó, de nem túl határozott, örökké a háttérben maradó herceg és a Hajadon kártya hatása alá került "csinos szőke", akiből a kártya minden érzelmet kiirtott. A kettejük között lassan kibontakozó szerelem, ami a kártya kiiktatásával valódi szenvedéllyé alakul egy üde színfoltot hozott a köd és sötétség uralta történetbe. Szerelmük gazdag színekkel, reményekkel és álmokkal van tele, amiket korábban egyikőjük sem engedhetett meg magának, de egymás társaságában lehetségesnek és elérhetőnek tűnt végre. Olyasminek, amiért megéri harcolni, amit aztán mindketten meg is tesznek. Azok a kegyetlenségek, amiket Hauth elkövetett ellenük, pedig olyan kapocsnak bizonyul, amit senki más nem tudna teljes egészében átérezni és kezelni, azokban a sötét pillanatokban, amikor hirtelen rájuk törnek az emlékek, valamilyen váratlan esemény hatására. A legnagyobb ajándék az lehetett számukra, hogy Elm megkapta a saját nevét, elhatárolódva attól a családtól, amit annyira megvetett, hogy képtelen volt megmaradni a saját otthonában.
For nothing is safe, and nothing is free. Debt follows all men, no matter their plea. When the Shepherd returns, a new day shall ring. Death to the Rowans." His gray eyes focused, homing on Elm. "Long live the King.
Gillig történetmesélése és a stílusa valóban kivirágzott ebben a részben. Az a helyenként előforduló kiszámíthatóság, ami az első részt jellemezte, visszaszorult és egy még fordulatosabb, aprólékosan felépített történetet kaptunk tőle, amiben mindenki elnyeri azt, amit megérdemelt, legyen az jó vagy rossz, és olyan tökéletesen zárta le a történetet, ami nem hagyott hiányérzetet, nem volt elsietett, mégis hagy egy pici helyet a lehetőségnek, hogy valamilyen formában folytatódjon ennek a világnak a feltérképezése. A köd és a fák szelleme birodalmának részletes bemutatása, a szellem színrelépése megmutatják ennek a világnak a kegyetlenségét. A part, ahol Elspeth is regenerálódott, miután elvesztette a testét valószínűleg ugyanaz, ahol a szellem is várt rájuk, ami egy végső állomás lehet a fátyol és az élők világa között. Örülök, hogy Gillig nem húzta el csak azért a sorozatot és a lezárást, hogy egy masszív, de rengeteg töltelékkel teli sorozatot építsen, hanem arra koncentrált, hogy elmesélje, amit szeretne, aztán pedig lezárta az egészet.
És bár ez volt az egyik legtökéletesebb lezárás, amihez idén szerencsém volt, mivel telhetetlen vagyok, nagyon szeretnék még barangolni ebben a világban. Szívesen elolvasnám Taxus teljes történetét, nem csak részleteiben, hanem teljes egészében, lineárisan, egészen addig, hogy Elspeth elméjébe kerül. Esetleg egy olyan történetet, hogy a környező országok hogyan reagálnak a köd felemelkedésére (mekkora plot twist lenne, ha kiderülne, hogy minden más terület a mi hétköznapjainkhoz hasonlóan modern, csak Blunder maradt le), esetleg egy több évszázaddal későbbi történetet, amikor az Erdő Szelleme megint megpróbálja lerohanni Blundert, de addigra senki nem emlékszik Az éger ősi könyvére, vagy a kabalákra.
Összességében a legjobb dark fantasy és YA élményem volt ez a duológia ebben az évben, és nagyon várom már Gillig új regényét is. Sokkal jobban jellemezte ezt a sorozatot a lassan izzó szerelem és a sötét románc, a gótika, mint sok mást, amit ezekkel reklámoztak. Biztos vissza fogok még térni Blunder világába, és másoknak is csak ajánlani tudom, akik szeretnének egy igazán jó sorozatot olvasni.
Értékelés: 5/5.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése