NiffiBooks

Az első rész kettős érzéseket hagyott bennem, amikor befejeztem. Egyrészről nagyon izgatott voltam a kedvenc mítoszaim és isteneim urban fantasy feldolgozása miatt, másrészt úgy éreztem, hogy Clair nem használta ki a teljes potenciált, amit ez az alapkoncepció magában rejtett. Egészen addig úgy éreztem, hogy kicsit igazságtalan voltam a sorozattal, amíg be nem fejeztem a második könyvet. Akkor rájöttem, hogy nem az én elvárásaim a magasak, hanem a történet ennyire gyenge. Spoileres kibeszélés jön. Az első rész ott zárul, hogy Hades és Persephone annak ellenére folytatják a kapcsolatukat, hogy Demeter és a nyilvánosság is ellenük van. Persephone ráadásul még mindig rákényszerül, hogy elrejtse valódi identitását és erejét mindenki elől, kivéve a legközelebbi barátait. Emiatt a nyilvánosság csak egy újabb trófeának tekinti, aki csak Hades miatt érdekes és nem egyenrangú vele semmilyen tekintetben. Az istennő számára számos dilemmát okoz, illetve az önérzete is többször megsérül, amikor ha...

Nagyon régóta vártam, hogy elolvashassam ezt a sorozatot, már akkor szemeztem vele, amikor 2020 környékén először megjelent és az akkor még szárnyait bontogató BookTokon és Booktagramon egyre többet beszéltek róla és egyre gyakrabban szembejött velem. Akkoriban sajnos nem volt lehetőségem kézbe venni és sajnos el is feledkeztem a létezéséről. Amikor aztán itthon a Könyvmolyképző gyors ütemben elkezdte kiadni a sorozatot, megintcsak felkeltve az érdeklődésem, s immáron kevesebb zavaró tényezővel körülvéve, végre volt lehetőségem  belekezdeni. Spoileres kibeszélő következik. Hades és Persephone története mindig is nagy kedvencem volt a görög mitológiában. Hades számomra egy meg nem értett, pontosabban szólva: félreértett karakternek tűnt, akit hálátlan feladata és kötelessége miatt többnyire féltek és megvetettek mind korának hívei, mind a legtöbb későbbi feldolgozásban és újramesélésben. Rick Riordan volt talán az első kellemes csalódás ebben a tekintetben, az Ő megfáradt, fásult és...

A gimiben az egyik kedvenc kötelező olvasmányom az Isteni színjáték  volt, lenyűgözött, ahogy Dante felépítette és kidolgozta a Pokol tölcsérszerűen összeszűkülő köreit, ahogy a hét főbűnnek megalkotta a büntetéseit, és a rengeteg történelmi, filozófiai, teológiai, valamint tudományos utalás és vita megjelent a műben. Valahogy sem akkor, sem későbbi újraolvasásaim során nem tudatosult bennem annyira a Pokol valódi kegyetlensége és reménytelensége. Tarenzi viszont pont ennek a megragadásában jeleskedett nagyon, a maga teljességében, kendőzetlenül mutatja meg a Pokol minden fájdalmát, kegyetlenségét és túlkapását. A történet szerint Vergilius, miután körbevezette Dantét a Pokolban, nem térhetett vissza az elsőkörbe, ahova a bűntelen, de nem keresztény lelkek kerültek, mivel túl sokat látott a Pokolból, illetve a Purgatórium fénye is megérintette őt, amikor Dante átkelt a kapun. Azóta Vergilius a körök között bolyongott, próbálva kiutat keresni vagy csak visszajutni az első körbe. Kil...

A maga kategóriájában az egyik legjobb fantasy volt, amit az elmúlt években olvastam. Vannak benne sárkányok, tündérek, eltemetett/elfeledett múlt és kellő mennyiségű rejtély és misztikum, ami a végéig fenntartja az érdeklődést. Még azoknak sem egyszerű olvasmány, akik rendszeresen olvasnak idegennyelven, mert hemzseg a jelzőktől, új kifejezésektől és az olykor, a klasszikus fantasyre emlékeztető, archaikus leírásoktól. Kevés spoilert tartalmazó könyvajánló következik. Mielőtt rátérnék az ajánlóra, szokás szerint pár szó a kiadásról. Magyarul még sajnos nem jelent meg a regény, ezért csak külföldről lehet berendelni. A Harper Collins kiadó gyönyörű, keménykötéses kiadásáról hoztam ide pár képet, ahol az egyszerű kötés egy gyönyörű védőborítóval párosult, egy illusztrációval kiegészülve a könyv elején és végén, illetve a fejezeteket is nagyon szép illusztrációk díszítik. Nagyon kidolgozott és alaposan átgondolt világépítésről beszélhetünk a könyv kapcsán. Nemcsak a mitológia és a földra...