A gimiben az egyik kedvenc kötelező olvasmányom az Isteni színjáték volt, lenyűgözött, ahogy Dante felépítette és kidolgozta a Pokol tölcsérszerűen összeszűkülő köreit, ahogy a hét főbűnnek megalkotta a büntetéseit, és a rengeteg történelmi, filozófiai, teológiai, valamint tudományos utalás és vita megjelent a műben. Valahogy sem akkor, sem későbbi újraolvasásaim során nem tudatosult bennem annyira a Pokol valódi kegyetlensége és reménytelensége. Tarenzi viszont pont ennek a megragadásában jeleskedett nagyon, a maga teljességében, kendőzetlenül mutatja meg a Pokol minden fájdalmát, kegyetlenségét és túlkapását.
A történet szerint Vergilius, miután körbevezette Dantét a Pokolban, nem térhetett vissza az elsőkörbe, ahova a bűntelen, de nem keresztény lelkek kerültek, mivel túl sokat látott a Pokolból, illetve a Purgatórium fénye is megérintette őt, amikor Dante átkelt a kapun. Azóta Vergilius a körök között bolyongott, próbálva kiutat keresni vagy csak visszajutni az első körbe. Kilátástalan helyzetéből az öngyilkosok erdejében sínylődő Pier delle Vigne nyújthat kiutat, őrült és mindenre kiterjedő tervével. Ehhez azonban Vergiliusnak össze kell szednie azokat a különböző körökbe száműzött kárhozottak, akiket Pier aprólékosan válogatott össze. Ehhez azonban Vergiliusnak nemcsak olyasmit kell tennie, amire évszázados bolyongása alatt elszokott a Pokolban (megbíznia másokban), de régi és új haragosaival is szembe találkozik. És ha mindez nem lenne elég, a Luciferrel lezuhant Lények, a névtelen bukott angyalok is megsejtik a tervüket és minden lehetséges módon próbálnak az útjukba állni.
Az egész koncepció azon a kiinduláson alapul, hogy Vergilius képes szabadon közlekedni a körök között, ahogy mindenki más is, aki közvetlen érintkezésben áll a költővel. A csoport többi tagját is úgy válogatta össze Pier delle Vigne, hogy a lehető legtöbb esélyük lehessen a kiszabadulásra. A csapatban olyan személyek szerepelnek, akik mind létező személyek voltak, a többségük, legalább említés szintjén az Isteni színjátékban is megjelent és végül öten vágnak neki az életveszélyes és lehetetlennek tűnő vállalkozásnak. Köztük van Filippo Argenti (Dante személyes ellenlábasa), aki az Ötödik Körben, a haragosok mocsarában tengődött. Filippo helyzetén rontott talán a legtöbbet a Pokol: míg a többiek többé-kevésbé szembenéztek és elszámoltak életükkel, bűneikkel és elgondolkoztak rajta, hol és hogyan változtathattak volna, Filippo csak dühösebbé és kegyetlenebbé vált, aki pusztán a szórakozás kedvéért kínozza a kárhozottakat és gyengébb Megtörteket (bukott angyalokat). A kifinomultság álcáját magára öltő firenzei nemesúrból egy szadista és hatékony gyilkológéppé vált. Belezsarolja Vergiliust az együttműködésbe, s hogy őt is bevegyék a tervbe, amibe Pier dele Vigne is beleegyezik, mert az egyetlen, valódi szövetségest látja benne. A kiutat így nagyban nehezíti Filippo és Vergilius folyamatos viszálya, ahogy a két férfi próbál a másikon fogást találni és a másik fölé kerekedni.
A csoportba eredetileg beválasztott tagok egyike Bertran de Born, aki a Nyolcadik Körben, a szakadárok között tengődött, levágott fejét a kezében hurcolva. Annak ellenére, hogy a Pokolban folyamatosan meggyógyulnak a kárhozottak, a legsúlyosabb sérülésekből is, hogy aztán újra kezdődhessen a "büntetésük", Bertran feje soha nem került vissza a nyakára. Több évtizedbe telt, mire megszokta az új látási viszonyokat és hogy hogyan tudja mozgatni és használni a testét. Bertran igazi katona, aki jó a parancsok követésében, de kevés saját gondolattal rendelkezik, viszont hűséges azokhoz, akik az autoritás szerepét töltik be, illetve azokhoz, akik hozzá hűségesek. Remek harcos, aki tisztában van áldozat és az árulás pusztító erejével.
Csoportjuk utolsó tagja Ugolino gróf, aki a szövetségeseiket elárulók között, a Pokol Kilencedik Körében, nyakig jégbe fagyva lelte büntetését. A legenda szerint, miután a császápártiak börtönbe vetették a fiaival és unokáival együtt és éhhalálra ítélték őket, a gróf a kannibalizmustól sem riadt vissza, hátha életben maradt. Danténél és a regényben is a gróf az őt eláruló pisai érsek tarkóját rágja halhatatlan szenvedésében. Pier delle Vigne választása többek között emiatt esett rá. A gróf mindvégig néma marad, ha nagyon rá van kényszerülve, akkor kézjelekkel és rajzokkal kommunikál, de inkább viselkedik állatként, mint emberként. Váratlan barátságra és együttérzésre lel Bertran személyében, akivel megalakítják a saját kis szövetségüket, védik egymás hátát a többiek viszályai közepette.
A Pokol nem tett minket nemesebbé.
S persze ott van Pier delle Vigne, az egész terv kiötlője, akit tisztázatlan körülmények között vakíttatott és vetett börtönbe II. Frigyes, ahol aztán az öngyilkosságba menekül. Büntetése az, hogy fává változtatva a fúriák a lombjából lakmároznak, amit ugyanúgy érez, mintha a saját testét birtokolná még mindig. Teljes mértékben ki van szolgáltatva a többiek könyörületének, hiszen még helyet változtatni sem tud egyedül, ezért aztán görcsösen kapaszkodik az egyetlen fegyverébe a többiekkel szemben: az eszébe. A tervét az utolsó másodpercig kidolgozta, minden lehetséges forgatókönyvre felkészült és kiszámolt, ezért aztán mindig csak annyi információt közöl a többiekkel, ami feltétlenül szükséges az előrehaladáshoz. És nemcsak a kijutásra, de a többiek árulására is fel van készülve.
A csapat legtragikusabb sorsú tagja valószínűleg Vergilius, aki bár bűntelen életet élt, mivel nem a kereszténység normái szerint élt, ezért mégiscsak a Pokolba kerül, annak Első Körébe. Ez talán az egyetlen pontja Dante művének, amiben enyhe következetlenséget érzékeltem, hiszen Vergilius azelőtt élt, hogy a kereszténység megjelent és elterjedt volna, tehát nem is ismerhette és tagadhatta meg tudatosan a vallást. Mindenesetre megpróbáltatásai nem érnek itt véget, miután ugyanis körbevezette Dantét az Isteni színjáték cselekményében, nem térhetett vissza az Első Körbe, mert megpillantotta a Poklon túli világot, a Purgatóriumot, ezért mindenhonnan számkivetetté válik. Érdekes módon, bár képessége megengedi neki, hogy minden másik Kör között szabadon mozoghasson, eredeti otthonába nem térhet vissza, a Kör áthatolhatatlan falként záródik le előtte, ha túl közel kerül annak határához. Dante után évszázadokon keresztül bolyongott, szolgáltatta a híreket, szívességeket a kárhozottak számára, illetve menekült a Megtörtek és a Körök büntetései elől. Ez alatt az idő alatt egy megkeseredett, együttérzésre és bizalomra képtelen személy vált belőle. Érdekes volt látni, hogyan válhat még a nemes költő is egy túlélésért küzdő, megvadult harcossá, aki képes bárkit és bármit feláldozni személyes céljaiért, és az egyetlen kijutási lehetőségét is kész kockára tenni, hogy a maga útját járhassa. Viszontagságos küzdelmek árán szedi össze a csapatot Pier delle Vigne számára, helyismerete pedig nélkülözhetetlen a csapat előrehaladása érdekében.
Mivel Pier delle Bigne ennyire titkolózó, ezért van némi repetitív tartalom, amikor (szó szerint) ugyanazokat a Köröket járják be karaktereink, hogy az öngyilkos így tudja biztosítani a saját maga számára is a biztonságos átkelést. De az erdőből kijutva az egyik legnagyobb kihívást azt jelenti majd, hogy lerázzák magukról a Lényt, akinek már nincs neve, aki az összes többi Megtörtnél korábban ismerte fel a motivációt Vergilius tettei mögött és mindenki mást is riadóztatott az elfogásukra. Nagyon kíváncsivá tettek a Megtörtek, a Luciferrel együtt lezuhant bukott angyalok, akik mind hallják a saját megtört (angyali) kórusukat, és megcsonkított szárnyakkal, vagy egyáltalán nem tudnak repülni. Bár nem gyanítom, hogy Ők is szenvednek (és mindannyian megőrültek valamennyire a kórus örökös hallgatása mellett), mégis sokkal enyhébbnek tűnik a büntetésük, mint Luciferé, aki a Pokol közepén örökös mozdulatlanságára és hidegére van ítélve. A Megtörtek a Pokol őrzőiként a büntetések végrehajtásáért és a kárhozottak felügyeletéért felelnek. A Körök legtöbb éghajlati sajátosságára immunisak, ezért a bőrükért őket is vadásszák, hogy az másokat is megvédhessen a tűzesőtől vagy a forró homoktól.
A Pokol nem akkor győz, ha meghiúsítja a reményt. Csak akkor győz, ha megfoszt a reménykedés képességétől.
A cselekmény nagy részét tehát ennek a szedett-vedett csoportnak az előrehaladása teszi ki, a viszontagságok leküzdése és Tarenzi tehetsége ebben mutatkozik meg a leginkább: annak ellenére, hogy csupa olyan karaktert követünk nyomon, akik mind vitathatlan bűnök miatt kerültek a Pokolba mégsem tudok nem nekik szurkolni, velük együtt izgulni és küzdeni. A Pokol nem egy olyan hely, ahol a kárhozottak megváltásra és megtisztulásra lelhetnek, még azok sem, akik annak Első Körébe kerülnek. A végeérhetetlen szenvedések révén a lelkek nem lesznek bűnbánóbbak, nem tisztulnak meg és nem tudnak szembenézni a bűneikkel, mert csak a fájdalom létezik számukra. Bizonyos esetekben pedig az elkövetett bűn nem arányos az elszenvedett büntetéssel, a körülményeket ugyanis nem vették figyelembe az ítéletkor. Ugolino gróf volt az, aki a legközelebb került hozzám, s igen, áruló volt, de szerintem elég büntetés lehetett a számára, hogy végignézze a gyerekei és unokái lassú éhhalálát (ami talán a legkegyetlenebb és legfájdalmasabb módja a halálnak), s a legenda szerint arra is hajlott, hogy táplálkozzon belőlük.
A végkifejlet grandiózus és látványos volt, az utolsó pillanatig nem tudtam, mire számíthatok, hova kapjam a fejem, ki miatt aggódjak, kinek szurkoljak. Egyébként is egy nagyon mozgalmas regényről beszélhetünk, de a lezárás ezt még inkább felülmúlta. A nyitott vég és megválaszolatlan kérdések miatt nagyon várom a folytatást. Olaszul már mindhárom rész megjelent, de a magyar kiadásról egyelőre még nincs hír. Összességében tudom ajánlani Dante szerelmeseinek, vagy azoknak, akik vágynak az igazi, pokolbéli történetre, ahol semmi sem az, aminek látszik, illetve az elmejátékokkal és küzdelemmel tarkított regények rajongóinak. Viszont azt figyelembe kell venni olvasás előtt, hogy a Pokol különböző büntetései és ezek testre, lélekre gyakorolt hatásai igen naturalisztikusan vannak ábrázolva, azok minden kegyetlenségével és fájdalmával. Aki nem annyira bírja az ilyen jeleneteket, az valószínűleg jobban jár, ha elkerüli vagy kisebb szakaszokban lát neki a könyvnek.
Értékelés: 5*, fantasztikus volt.
A könyv elérhető a kiadó honlapján: A mélység
Megjegyzések
Megjegyzés küldése