NiffiBooks

A Bartimaeus-trilógia második kötete nagyszerűen emelte és tartotta a tétet. Eltelt néhány év, mióta Nathaniel és a dzsinn megmentették a parlament tagjait Lovelace gonosz tervétől. Ez idő alatt Nathaniel nem unatkozott: első mestere nyomdokaiba lépve a belső elhárítás tagja lett, ahol megbízzák azzal a feladattal, hogy kutassa fel a közemberek alkotta ellenállás tagjait, akik egyre több borsot törnek a varázslók orra alá. Mágikus tárgyakat lopnak, varázslók házába törnek be és a kormány politikáját kérdőjelezik meg, kormányellenes jelszavakat festve olyan helyekre, ahol azt  minél többen láthatják. És ha mindez nem lenne elég, egy új fenyegetés is felüti a fejét. Egy rejtélyes lény kezd pusztítani az utcákon, ellenállva minden mágiának, így a mágusok képtelenek harcolni ellene. Bár Nathaniel megegyezett a dzsinn-nel, hogy többet nem idézi meg, kénytelen megint hozzá fordulni, hogy segítsen neki felgöngyölíteni az ügyeket, mielőtt a minisztérium elvesz tőle mindent, amiért annyit k...

A trauma után, amit a Hades és Persephone eddigi három része jelentett, muszáj volt visszatérnem egy jól bevált klasszikushoz, amit bár 10-15 éve olvastam utoljára, s nem voltam benne annyira biztos, hogy most is le tud majd annyira kötni, mint amikor először olvastam, de kellett valami, ami meggyógyítja sérült kicsi lelkemet. A kezdeti aggodalmam szerencsére hamar elszállt, mert Bartimaeus és Nathaniel története most is annyira rabul ejtett, mint régen. A sorozat egy olyan korszakhoz tartozik, amikor még nagyon is népszerűek voltak az ifjúsági regények, amiket ugyan néha összemostak a gyerekregényekkel (mint történt az a Harry Potter  könyvekkel), de egy fokkal jobban elkülöníthető állomást jelentett a felnőtt regények előtt. Manapság, a Young adult és New adult regények szintén összemosódnak, sokan a YA könyveket a régebbi ifjúságikkal azonosítják, pedig kezdetben ez egy új kategória volt az ifjúsági és a felnőtt regények között. Én is ezt tartom logikusabbnak, de a kiadók hamar ...

A sorozat harmadik részével nagyon megszenvedtem. Nem emlékszem, mikor olvastam utoljára ennyi ideig egy könyvet. Nem ragadott magával a történet, a karakterek és emiatt nagyon nehezen is vettem rá magam a folytatásra, miután letettem a könyvet. A korábbi két rész hibái itt is megmaradnak, ami most már nem egyszerűen zavaró volt, hanem egyenesen irritált. Arról már ne is beszéljünk, hogy az erotika olyan mértékben jelen volt, ami már szintén nevetséges volt a számomra, hiszen nem a Kámaszutrá t olvastam, hanem egy fantasyt. Igen, romantikus fantasy, de számomra itt már nagyon, nagyon  túlzó volt az a rengeteg szexjelenet, ami szó szerint 5-10 oldalanként jelen volt a könyvben. És ismét hangsúlyoznám, hogy nem magának az erotikának a jelenléte zavart, hiszen a blogon is látszódhat, hogy nem vetem meg én sem a romantasy könyveket, hanem egyszerűen az a mennyiség, ami itt szerepel. És sajnos még mindig nincs vége a történetnek, a negyedik rész tavaly jelent meg külföldön, itthon elője...

Sajnos nem olyan ütemben haladtam a Hades és Persephone  harmadik (és sajnos még nem befejező) kötetével, ahogy szerettem volna, úgyhogy egy idei olvasmányomat szeretném itt röviden bemutatni, ajánlani, amire eddig sajnos nem volt időm, pedig az Éjfél könyvtár  egy olyan élmény volt, amit mindenkinek csak ajánlani tudok. Talán már nem titok, hogy eddig a tanulmányaim és az állásom miatt nem volt annyi időm és kapacitásom azokat a könyveket olvasni, amik felkeltették az érdeklődésemet, ezért nagyon sok olyan, eleddig csak a TBR-ra tett alkotást veszek elő, amik bár nem feltétlenül friss vagy új megjelenések, eddig sajnos még sem volt rá lehetőségem, hogy elolvassam őket. Emiatt most lubickolok a kortárs regényekben, főleg a fantasykben persze, de jó pár olyan történetben is, amik inkább a szépirodalomhoz, vagy Haig esetében a filozofikushoz közelítenek. Ironikus módon, bölcsész létemre mindig is meggyűlt a bajom a filozófiával, nehezen találtam olyan filozófust, vagy gondolkodá...