Sajnos nem olyan ütemben haladtam a Hades és Persephone harmadik (és sajnos még nem befejező) kötetével, ahogy szerettem volna, úgyhogy egy idei olvasmányomat szeretném itt röviden bemutatni, ajánlani, amire eddig sajnos nem volt időm, pedig az Éjfél könyvtár egy olyan élmény volt, amit mindenkinek csak ajánlani tudok.
Talán már nem titok, hogy eddig a tanulmányaim és az állásom miatt nem volt annyi időm és kapacitásom azokat a könyveket olvasni, amik felkeltették az érdeklődésemet, ezért nagyon sok olyan, eleddig csak a TBR-ra tett alkotást veszek elő, amik bár nem feltétlenül friss vagy új megjelenések, eddig sajnos még sem volt rá lehetőségem, hogy elolvassam őket. Emiatt most lubickolok a kortárs regényekben, főleg a fantasykben persze, de jó pár olyan történetben is, amik inkább a szépirodalomhoz, vagy Haig esetében a filozofikushoz közelítenek. Ironikus módon, bölcsész létemre mindig is meggyűlt a bajom a filozófiával, nehezen találtam olyan filozófust, vagy gondolkodásmódot, amivel tudtam volna azonosulni, vagy amit képes lettem a kötelező teljesítésen túl, a magam érdeklődésére fordítani. Mindez megváltozott, amikor Haig könyvét elolvastam, s egy addig (számomra) ismeretlen filozófust, Henry David Thoreau-t ismertette meg velem. Nem a közeljövőben, de mindenképpen szándékomban áll minél több elolvasni tőle, róla, mert nagy felkeltette a kíváncsiságomat ez az ember, aki egy láthatatlan szereplőként, de folyamatosan jelen van a Könyvtár lapjain.
A történet szerint Nora Seed egy fiatal, egyedülálló lány, aki egy borzalmas napon azt tapasztalja, hogy az élete minden területén összecsapnak a feje felett a hullámok: elveszti az állását, a macskáját, egyetlen barátnője és még a bátyja sem beszél vele, s még a korrepetálásait is lemondják. Egyedül marad, és a magány és önvád arra az elkeseredett döntésre készteti, hogy véget vet az életének, mert úgy érzi, amúgy sem hiányozna senkinek. A könyvnek ez a felvezetése kissé nyomasztó, ha valaki nincs a megfelelő mentális állapotban nem feltétlenül javasolnám, ettől függetlenül a későbbi események és karakterfejlődés szempontjából nagyon is fontos szerepe van. Illetve ezek az események fognak elvezetni minket, Norával együtt, az Éjfél könyvtárba, erre a téren és időn kívül létező helyre, ami minden embernek más: van, aki videótékát vagy más teret lát, de mindig az adott ember személyiségéhez igazodik. Itt az adott személy életének minden megbánása és meg nem élt életei is megtalálhatóak. Norát egy régi ismerős segít megérteni a helyzetét, illetve a döntést, lehetőséget, amely előtt áll.
A könyvtárosok hatalmas tudás birtokában vannak. Odavezetik az embert a megfelelő könyvekhez. A megfelelő világokba. Ismerik a legjobb helyeket. Mint a lélekkel rendelkező keresőmotorok.
Norának megadatott az a lehetőség, amire valószínűleg nagyon is sokan vágyunk: megtudhatja a választ arra, "mi lett volna ha?" Mi lett volna, ha valahol másképp viselkedünk? Ha más ruhát viselünk egy randira? Nem azt a karriert választom magamnak, amit? Ha nem azt a sportot űzöm, amit nekem szántam, vagy nem hallgatok a szüleimre valamiben? Ha nem jobbra fordulok egyszer, hanem balra? Ezek olyan kérdések, szituációk, amikkel minden ember találkozhat, legalább néhányszor az életében, amikor hónapokkal, évekkel később is hajlamosak vagyunk újraélni egy vitát vagy szituációt, csak mert eszünkbe jutott a tökéletes válasz, vagy hogyan kellett volna jobban reagálnunk egy kínos helyzetre. Vagy csak nem tudunk elengedni dolgokat, embereket, emlékeket, mert nem történt meg az a lezárás, amire szükségünk volt, vagy mert úgy érezzük, nem tettünk eleget, nem próbáltunk meg minden lehetőséget.
Nora azonban minderre a kínzó kérdésre választ kaphat, első kézből tapasztalhatja meg minden megbánását és közben mi is mellészegődünk: látjuk őt rocksztárként, gleccserkutatóként, világbajnok úszóként vagy csak egy kis vidéki kocsma tulajdonosaként, esetleg borászként. Még abban az ideális életben is, amit mindig is elképzelt magának: a tökéletes munka (Thoreau-kutató), a tökéletes férj, gyerek és még egy kutya is, akinek a barátaival és a testvérével is tökéletes a kapcsolata. De még ez a túlságosan tökéletes élet is hiányérzettel töltötte el, nem tudott benne túl sokáig maradni, bármennyire is kapaszkodott belé. Mert minden lehetséges hiányzott az a Nora, aki Ő volt és mindig lesz, annak a Norának a tapasztalatai és fájdalmai, amik lehetetlenné tették számára a beilleszkedést egy másik életbe. Így Nora ráébred arra, hogy nem egy másik életbe menekülés a megoldás, hanem hogy abból az egy, meglévő életéből kihozza a legtöbbet.
Fontos felismerés, hogy ahová menekülni akartunk, ugyanaz a hely, mint ahonnan menekülni próbáltunk; hogy nem az a hely volt börtön, hanem a nézőpont.
A könyv valósággal beszippantott, nem tudtam letenni, egy délután alatt végeztem vele. Haig nagyszerűen egyensúlyoz a komoly, szívbemarkoló jelenetek, témák és az olykor már szarkazmusba hajló (ön)humor között. Nora kellő önkritikával rendelkezik képességeit és személyét illetően, ami néha vicces, máskor keserédes felismerésekhez és élethelyzetekhez vezet. Nagyon sok mindennel tudtam azonosulni a regényben, segített felismerni és lezárni vagy elkezdeni lezárni olyan dolgokat, amikről nem is tudtam, hogy még mindig sérelemként vagy megbánásként hordozom őket. A rövid, lényegretörő fejezetek és az ötletes fejezetcímek egy lendületes, gyors olvasást tesznek lehetővé, felesleges szócséplés vagy késleltetés nélkül. Nora nem minden lehetséges életét ismerhetjük meg a maga mélységeiben, ahogy Ő sem tud mindegyikkel túlságosan azonosulni. Ami külön érdekes volt, hogy találkozott hozzá hasonló "utazókkal", akik úgy öltik fel az életeket, mint más a ruhákat, egyesekkel többször, másokkal csak egy-egy alkalommal. Érdekes belegondolni, hogy amikor elkalandozunk vagy a beszélgetőpartnerünk egy elbambul pár pillanatra, annak nem az lehet-e az oka, hogy valaki éppen kipróbálja az életét.
Összességében egy olyan könyvet kapunk, ami segíthet szembenézni a megbánásainkkal és lezáratlan ügyeinkkel, magányunkkal, de nem garantál végleges megoldást. Nora esetében is tökéletes, a könyvhöz illő a lezárás: egy új fejezetet, tiszta lappal, amit Nora tud a saját képére alkotni, nem pedig csak sodródni az eseményekkel. Nem csak létezni, hanem valóban élni. S a mai rohanó világban, ahol a munka-család-otthonlét hármasa teszi ki a napjaink nagy részét, a folyamatosan fennálló felelősségtudattal és kötelességekkel, vagy csak éppen a folyamatos problémákkal és félelmekkel, pont ez az, amit néha elfelejtünk kicsit. Élni.
A könyv elérhető a kiadó honlapjáról: Éjfél könyvtár
Megjegyzések
Megjegyzés küldése