Néha túl szoktam telitődni a rengeteg fantasyvel, amit
olvasok, még akkor is, ha ez a kedvenc műfajom, ilyenkor vagy a
klasszikusokhoz, vagy a romkomokhoz szoktam fordulni, nehogy olyasfajta olvasós
„slumpba” kerüljek, ami miatt aztán hetekig, hónapokig nem tudok semmit
olvasni, még a régi kedvenceimet sem. Idén ráadásul már volt egy ilyenek
Scarlett St. Claira sorozata miatt, így tudatosan is törekszem arra, hogy
bizonyos mennyiségű fantasy után „pihenjek” kicsit vagy kicsit gyakrabban
váltogassam a műfajokat. Arra a pontra még nem jutottam el, hogy félbehagyjam
azt, ami nagyon nem tetszik vagy nem fogott meg, mert alapvetően úgy vagyok
vele, hogy nem szeretnék olyat kritizálni, amit nem ismerek. A Könyvek
szerelmesei is így került a listámra, és mert miért ne akarnék olyanokról
olvasni, akik szintén rajonganak a könyvekért? Emiatt Emily Henry többi
romkomját nem ismerem, mert csak maga a tartalom fogta meg az érdeklődésemet.
Egy rövid, nagyjából spoilermentes ajánló következik.
A történetben Nora Stephens egy céltudatosságáról és
keménységéről ismert irodalmi ügynök úgy dönt, itt az ideje egy kis pihenésnek
és kevésbé feszített munkatempónak, ezért testvérével együtt vidékre látogatnak
egy hónapra, és a húga kedvenc könyvét ihlető bájos kisvárost is megismerjék
közben. Az idillinek indult nyaraláson azonban hamar repedezni kezd a cukormáz,
amikor kiderül, hogy a kisváros nem is olyan bájos, mint a könyvből számítottak
rá, a szingli férfiak nem is annyira jóképűek és regénybeillőek, mint
számítottak rá, a helyi könyvesbolt a csőd szélén áll és még az a személy is
felbukkan a városban, akivel Nora nemhogy itt, de sehol máshol sem szívesen
találkozna. Charlie Lastra a szerzők és kiadók rémálma, egy mogorva, mondhatni
udvariatlan szerkesztő, aki kendőzetlen lényegretöréséről ismert, ha a könyvek
szerkesztéséről van szó, és csak azokat a munkákat vállalja el, amiben lát
potenciált, ha pedig nem talál benne, azt mindenfajta finomítás nélkül fogja a
szerző vagy ügynök tudtára adni. De aztán újra és újra összefutnak a
kisvárosban, egyre többet beszélgetnek és lassan mintha rájönnének, hogy nem is
annyira elviselhetetlen a másik társasága, mint azt korábban gondolták. Nora
kénytelen számba venni, mi is fontos számára a munkájában és az életében, s mi
az, amit hajlandó feláldozni a saját és mások boldogsága kedvéért.
Szoktam olvasni romkomat, de ez sajnos nem jelenti azt,
hogy túl sok olyat találtam volna eddig, ami valóban tetszett is, vagy ne
éreztem volna túlságosan erőltetettnek a karaktereket, cselekményeket. Már
majdnem meggyőztem magam, hogy ez egy olyan zsáner, ami jobban érvényesül
filmben, mint könyvben, de aztán megjelent Emily Henry a helyszínen és
meggyőzött az ellenkezőjéről. Nem vágtam bele nagy elvárásokkal a könyvbe, azon
kívül, hogy egy könyvrajongó írta könyvrajongóknak, s szerettem volna, ha ez
valóban érződik, miközben olvasom a történetet, és szerencsére valóban érezhető
volt. Nora egy olyan karakter, aki magára vállalta azt a nemes feladatot, hogy
közvetít a még nem, vagy már felfedezett szerzők és a kiadók között, amik
gondozzák a műveiket, biztosítva, hogy a szerzőknek megvan a mozgásterük és
idejük az aktuális művük megírásához, miközben a kiadás szempontjából fontos
határidőket is betartatja. Ez azzal is jár, hogy néha el kell utasítani
szerzőket, vagy éppen kellően nyitott szemmel és felfogással állni egy-egy új
íróhoz, hogy meg tudja különböztetni az ígéretes alkotást a biztos bukástól.
Nagyon jó mérlegelő képességgel kell ehhez rendelkezni, néminemű
határozottsággal is, amit könnyen össze lehet téveszteni a kegyetlenséggel vagy
szívtelenséggel, de sajnos egy kiadó sem mondhat igent minden egyes kéziratra,
amit csak kézhez kapnak puszta szívjóságból. Nora pedig pontosan tisztában van
a szerepével, a vele szemben támasztott elvárásokkal vagy éppen a
felelősséggel, ha valami mégsem lesz akkora siker, mint amennyi munkát a kiadó
belefektetett. Mindeközben egy olyan nőről beszélünk, aki csak akkor olvas
végig egy könyvet, ha a vége tetszik neki, amit kifejezetten nosztalgikusnak
találtam, mert kisebb koromban nekem is szokásom volt ez egy darabig.
Saját életét közben Nora úgy éli meg, mint egy romkomot,
de sajnos nem azt a szerepet osztotta neki az élet, amit vártunk volna: Ő az a
nagyvárosi, munkamániás nő, akit mindig hátra hagynak a kisvárosi nőcske miatt.
Ez a fajta szakítás már nem egyszer megtörtént vele, ezért nem nagyon hisz a
szerelemben vagy hogy neki is lehetősége van a boldog befejezésre, amit egy
majdnem egészségtelen mennyiségű szarkazmussal és önkritikával tud csak
feldolgozni, hogy így magát is védje a további sérülésektől. Saját magára is
úgy tekint, mint a tipikus nagyvárosi, munkamániás, szívtelen nőre, és nagyon
megkönnyebbültem, amikor a könyv végére helyre került az önérzete. Sose
szerettem azt a fajta hozzáállást, hogyha egy nő elkötelezett a munkája iránt,
vagy magas pozíciót tölt be egy cégnél, akkor csak olyan típus lehet, aki
mindenkin átgyalogol, kiheréli a pasijait és egy csepp szenvedély sem szorulhat
belé. Pedig a legtöbbször az elköteleződés csak elköteleződés, egy olyan
embertől, aki szenvedélyesen szereti a munkáját és valószínűleg elégedett is
vele, vagy látástól vakulásig dolgozott, hogy elérjen abba a pozícióba, amiben
van. És azt a rengeteg munkát, időt és energiát nem hagyná csak úgy kárba
veszni, hogy egy olyan kisvárosban maradjon, ahol az se biztos, hogy meg tudna
élni, egy olyan férfi mellett, akit még csak alig ismert. Ami teljesen reális
és logikus döntés szerintem, cseppet sem karrierista.
Charlie vele szemben már révbe ért, kiteljesedett a
munkájában, nevet is szerzett magának a kiadók körében, és bár olykor nyers
stílusa miatt a szerzők félnek a vele való munkától, azt senki sem tagadja,
hogy érti a dolgát és amihez hozzá nyúl, az eléri a lehető legjobb
potenciálját. Viszont nem szereti, ha valaki „haladatlan”, és arra végképp nem
lehet számítani, hogy majd fogja a szerzők kezét, miközben terelgeti őket, és
finomkodik. És tudatosan tartja a távolságot másoktól, mert bár a családja
támogatja a munkáját, nem igazán érzi úgy, hogy teljesen önmaga lehet velük,
vagy abban a kisvárosban, ahol a könyv cselekménye játszódik. A kiadók körében
pedig egyszerre tisztelik és félik a nevét, ezért nem akar túlságosan nyitni
mások felé, hogy megkímélje magát a későbbi csalódástól. Nem mondanám rá, hogy
sznob, de tudja mit akar, tudja mit tart értékesnek és bizonyos elvárásokból
nem akar lejjebb adni. De tény, hogy magabiztossága könnyen tűnhet
nagyképűségnek, főleg a könyv elején.
A cselekmény is tetszett a maga egyszerűségében, mert
nemcsak egy egyszerű romkom, de ki is parodizált a zsáner legjellemzőbb jegyeit
és sötét, néha kicsit morbid humorával fel is tudott rázni olvasás közben.
Kifejezetten tetszett a lista, amit Nora húga csinált, hogy megcsináljanak
minden olyan tipikusan „kisvárosinak” bélyegzett programot, ami a zsáner
védjegyévé vált. És ez bár csak utólag tűnt, de a maga kicsit kitekert módján,
de végül a lista minden elemét kipipálhatta Nora, egy nagyon is eseménydús kiruccanást
zárva le így. A helyszín, Sunshine Falls egykoron valószínűleg jobb napokat is
megélt városka, ahol mindenki ismer mindenkit, és ami nem sok szórakozási, de
annál több pihenési lehetőséget kínál. Őszintén szólva egy digitális
detox-kúrához el se tudnék képzelni jobb helyet, bár a hőséget nem tudom,
mennyire tudnám elviselni. A Nora húga körüli félreértések inkább
kiszámíthatóak, mint humorosak voltak, ott éreztem egyedül azt, hogy nem
találta el teljesen Henry az arányokat és a filmekben vagy más könyvekben is
inkább az idegesítő határát súroló félreértések hálója jön létre. Volt ott
mindenfajta összeesküvés, csak éppen a legnyilvánvalóbb nem, ami pedig a
problémák ismétlődő felsorolásából könnyen kikövetkeztethető lett volna. A
szerelminek nem nevezhető helyett egy udvarlási háromszög alakul ki, amikor
ketten is Nora figyelmét próbálják felkelteni az egyikük magabiztosabban, mint
a másik, de maradjunk azért annyiban, hogy nemcsak az olvasó, de Nora számára
is igen egyértelmű volt a legelejétől fogva, ki lesz a befutó. Nem kell tehát
egy nagyon bonyolult vagy árulásokban és hatalmas romantikus jelenetekben
gazdag könyvet elképzelni, de pont ez az egyszerűség adja a báját. És
szerencsére bár egyszerű, nem bugyuta vagy túljátszott, túlerőltetett a történet
(khm Pumpkin Spice kávézó khm), komolyan veszi magát és az olvasót is.
De hát a fő kérdés, valóban egy könyvrajongó könyve
könyvrajongóknak? A válasz: igen. Rengeteg irodalmi utalás, referencia
található meg a könyvben, kortársak és időtálló klasszikusok egyaránt említésre
kerültek, miközben azért a romkomok rajongói is kellő mértékben képviseltetve
voltak. Ahol a legjobban lehetett érezni ezt a szeretet, az azokban a
jelenetekben volt, amikor a rendetlen, kicsit kopott, kicsit több figyelemre
váró kis könyvesboltról és annak könyveiről írt Henry. Az össze-vissza
polcokkal és kiadványokkal rendelkező kis bolt, ahol Nora, mint könyvrajongó
irodalmi ügynök kis nyugalomra tesz szert, amíg a napi munkáját végzi, miközben
egész nap a munkája gyümölcsei között üldögélhet. Külön örültem neki, hogy
Henry segített bekukucskálni nekünk a könyvkiadás misztikus és rejtélyes
világába. Ha eddig nem lettem volna biztos benne, hogy egyszer szeretnék ilyen
környezetben dolgozni, akkor most már biztosan arra billent a mérleg! Azt nem
tudom sajnos, hogy a hazai és a külföldi könyvkiadás mennyire tér el (pl. az
irodalmi ügynökök mennyire vannak jelen), ezért nagyon szívesen olvasnék egy
hazai könyvet is a témáról.
Nyári olvasmánynak tökéletes, haladós könyv, főleg a
vízpartra vagy otthoni feltöltődésre. Én jókat szórakoztam a karaktereken és
bizonyos jeleneteken, tényleg természetes, nem erőltetett humora volt a
könyvnek és nem idealizálta a kisvárosi romkomok befejezéseit, itt mindenki, a
személyiségéhez illő lezárást kapott. Lehet, hogy később még a kezembe kerülnek
Henry regényei, de egyelőre olyanokat szedegettem össze, amik szintén
könyvmolyokról szólnak könyvmolyok tollából. Különösen azoknak tudom, akik
szerették a Nász-ajánlatot, bár eltelt pár év a film és a könyv
megjelenése között, érezhető a film hatása. És a főbb cselekményben van néhány
párhuzam, de azért nem támaszkodik túl erősen rá a könyv.
Értékelés:
Karakterek:4/5
Cselekmény:3,5/5
Nyelvezet, atmoszféra: 4,5/5
Összesítve: 4/5
A könyv elérhető a kiadó honlapjáról: Könyvek
szerelmesei
Könyvadatlap:
Eredeti cím: Book Lovers
Kiadó: Animus Kiadó
Fordította: Szieberth Ádám
Oldalszám: 456
Kiadás éve: 2023
Megjegyzések
Megjegyzés küldése