NiffiBooks

Folytassuk is a sort Carissa Broadbent sorozatával, a The War of Lost Hearts második részével. A Children of Fallen Gods -al. A sorozat egy alaposan átgondolt, epikus és méltó folytatása az elsőnek. Reménykedem benne, hogy itthon is hamarosan kiadják a sorozatot, hogy azok is a kezükbe vehessék, akik nem szoktak angolul olvasni, és megismerhessék ezt a világot, ami legalább annyira jól felépített és kidolgozott, mint A kígyó és az éj szárnyai , bár túlságosan nem hasonlítanám össze, mert két teljesen más világról és történetről beszélhetünk. Ez Broadbent második könyve, így bizonyos részeknél még mindig éreztem nála egy kis bizonytalanságot, mennyire kell valamit kifejteni, vagy éppen azt, hogy túlságosan sok időt tölt bizonyos dolgok kifejtésével, esetleg késleltet bizonyos eseményeket, de ezek nem szándékosságból erednek, jóval inkább abból, hogy Broadbent még nem találta meg azt a stílust és írásmódot, ami a Nyaxia sorozat születésekor már a kisujjában volt. Félreértés ne essék, nem...

Nagyon vártam ezt a könyvet, mert reménykedtem benne, hogy a rengeteg morally grey férfi főszereplő, ártatlan lányokkal való kapcsolata után üdítő változatosságot fog jelenti egy olyan könyv, ahol fordulnak a szerepek és a női főszereplő az, aki kétes erkölcsi iránytűvel és múlttal rendelkezik. Valamennyire megkaptam azt, amire vágytam, de azért elég sok hiányérzetem volt így is. Spoileres kibeszélő következik. A történet szerint Dianna egy ősi és nagyon veszélyes fajnak, az Ig’Morrutheneknek az egyik utolsó tagja, rajta kívül csupán három másik fajtársa van éleben, miután az Istenek Háborúja alatt mindenki mást kiirtott Samkiel, a világok lezárásáért felelős isten. Dianna évszázadok óta Kaden szolgálatában áll, aki amellett, hogy megmentette Diannát és a testvérét, otthont, menedéket is biztosított nekik, illetve megtanította Dianna számára, hogyan tud uralkodni az ereje és új képességei felett. Persze, mivel Kaden az alvilági lények felett is uralkodik és azon dolgozik, hogy megdönts...

Margaret Rogerson első magyarul megjelent könyvénél nem lehet meglepő, miért szerettem volna mindenképp elolvasni, hiszen a főszereplője egy grimoárokkal teli könyvtárban nőtt fel, ahol elég egy rossz mozdulat vagy udvariatlan megszólalás, hogy a könyvekből félelmetes maleficusokká, papírból és tintából álló szörnyetegekké váljanak. Spoileres kibeszélő következik.   A történet szerint Elisabeth Scrivener az egyik Nagy Könyvtárban nevelkedett, grimoárok és segédkönyvtárosok között és nagy álma, hogy belőle is felügyelő váljon, aki a könyvtár lakói és látogatói biztonságáért felel. Minden megváltozik azonban, amikor az egyik grimoár rejtélyes okokból maleficussá változik, megölve az igazgatónőt, valamint több felügyelőt ámokfutása közben, az őt legyőző Elisabeth-et pedig nem hősként, hanem a vérengzés gyanúsítottjaként kezelik. A fővárosba Nathaniel Thorn magiszter és különleges szolgája, Silas társaságában érkezik meg, ahol hamar rádöbbennek arra, hogy a lányt minden eszközzel meg...

Moskát Anita neve a magyar fantasy rajongók előtt nem ismeretlen, egy megkerülhetetlen és nagyon egyedi jelenség a hazai fantasy irodalomban és annak kutatói számára. Az  Irha és bőr  a második regény, amit tőle olvastam (jó pár novellája mellett), így nem lepett meg teljesen az az írói stílus és magatartás, amit képvisel. Mégis kettősek a vele, pontosabban a munkásságával kapcsolatos érzéseim, ugyanis szakmai szempontból egy nagyon tehetséges, egyedi és hagyományromboló szerzőt látok benne, aki szembemegy mindenfajta társadalmi és olvasói elvárással, bevett normával, mégis lendületesen és magával ragadóan ír. Ugyanakkor az a fajta transzhumanista, vagy még inkább poszthumanista írásmód, ami a regényeit, s különösen az itt tárgyalt  Irha és bőr t jellemzi nem tartozik a kedvenceim közé, elég távol is áll tőlem, s még nem olvastam olyan írást a zsánerből, amire azt mondtam, volna, hogy „Na, ez!” Ez most sem volt másképp. Moskát fantasztikusan és egyedien ír, a történeteive...

B ár már sokat hallottam R. F. Kuangról és régóta terveztem olvasni tőle, mégis a Bábel volt az első könyv, amihez hozzá jutottam. Ez a spekulatív fantasy annyira magával ragadott, hogy csak úgy faltam az oldalakat, képtelen voltam letenni. Biztos vagyok benne, hogy még fogok Kuangtól olvasni, aki Schwab mellett egy kellemes csalódás volt a számomra, tartottam tőle, hogy a népszerűség és hype nem fog felérni az elvárásaimhoz. Szerencsére, nem így történt, és amint eljutok odáig a listámban, fog még érkezni mindkettejüktől tartalom, de addig is a Bábel spoileres kibeszélője következik. A történet szerint az 1800-as évek elején járunk, ahol Anglia kereskedelmi és politikai nagyhatalomként az úgynevezett ezüstmunkával tartja fenn a hatalmát: a rúnákkal, kifejezésekkel ellátott ezüstrudak ereje a fordítás következtében elvesztett jelentésben nyilvánul meg, ezzel segítve a gazdaságot, termelést, a mindennapi életet vagy éppen elégíti ki a gazdag és szűk elit felvágó igényeit. S mindaz a...