NiffiBooks

Ezt a bejegyzést egy kicsit kötetlenebb (még) rendszertelenebb sorozat kezdetének tervezem, olyan témákról, amik talán nem csak engem foglalkoztatnak, és többnyire olyan alkalmakkor fogok írni róluk, amikor már úgy érzem, már túlcsordulnak a gondolataim, s muszáj valamilyen formában kiadnom magamból. Remélem, ez olyanokat is elér, akik hasonló cipőben járnak, mint én vagy éppen azokat, akik kiváltották ezeket az érzéseket. Előre bocsátom, hogy az itt leírtak, különösen ebben a témában mind olyan közösségi oldalakon, fórumokon, könyves oldalakon vagy éppen személyes tapasztaltakon keresztül szerzett megfigyeléseken alapul, amiket akár az én, akár mások olvasmányaival vagy csak véletlenszerű témákkal kapcsolatban kiváltott vitákon gyűjtöttem. Emiatt mindenkit kérnék, hogy akinek nem inge, ne vegye magára, mert senkit nem szeretnék támadni, egyszerűen csak leírni és kiadni magamból pár dolgot, amiket egyre gyakrabban tapasztalok. A kis bevezetés után beszélgessünk kicsit az irodalmi sznob...

Nem voltak nagy várakozásaim ezzel a könyvvel szemben, mert elég hamar sejteni lehetett, hogy a kétezres évek elején annyira népszerű paranormális-romantikus regények hangulatát próbálja majd felidézni egy ifjúsági regény keretein belül. Emiatt nem is nagyon csalódtam benne annyira, mikor ellaposodott a történet, vagy éppen túlságosan is kiszámíthatóvá vált, de kellemesen meglepődtem, hogy voltak olyan olyan részei, amik pedig kifejezetten tetszettek. Lehet, hogy más benyomásom lett volna összességében a könyvről, ha nem dark akadémia könyvként vágok bele az olvasásba, hanem cozy fantasyként. A történet szerint Este Logano felvételt nyer az ország egyik kísértetjárta egyetemére, ahol már számos korábbi hallgató vesztette az életét, megmagyarázhatatlan körülmények között, nem beszélve a rejtélyes és ijesztő könyvtárról, ahol senki sem tartózkodik szívesen sötétedés után. Este emellett abban is reménykedik, hogy többet kideríthet elhunyt édesapja korábbi életéről, és hogy miért hagyta ot...

Igen nagy várakozással kezdtem neki ennek a könyvnek, s mint oly sok más embert, engem is elsősorban az ragadott meg benne, milyen különleges a kivitelezése, a feje tetejére állítható könyvvel, és a történettel, amit mindkét irányból lehet olvasni, úgymond „fejtől-lábtól”. A forma persze nem újdonság, már a XIX. században is jelen és népszerű volt az olvasók és kiadók körében. Kezdetben az egyházi szövegek, Bibliák nyomtatásában volt elterjedt, az 1900-as évek közepén pedig már főleg a filléres science-fiction és fantasy könyveket adták ki, általában két szerző munkáját egy könyvben vagy egy szerzőtől két különböző alkotást. Napjainkra, ha jól tudom, Kanadában számít még a legelterjedtebbnek, a két hivatalos beszélt nyelv miatt, mert ilyen módon megelőzhető, hogy bármelyik nyelvet is „felsőbbrendűnek” állítsák be a nyomtatáskor. De Európában és a hazai piacon is egy egészen elfeledett, elhagyott kötési módról beszélhetünk, ezért nem is lehet meglepő, hogy amikor Gareth Rubin könyve ber...

Vannak az életemben olyan könyvek, amiket én csak „lélekápolónak” nevezek, de biztos vagyok benne, hogy másnak is van legalább egy olyan könyve, amihez vissza-visszatér, ha egy kis nyugalomra, nosztalgiára, vagy csak egy kedves, tragédiáktól és fájdalomtól mentes könyvet/történetet szeretne olvasni. Saját magamon megfigyelve még nem tudtam teljesen megállapítani, mitől függ, hogy valami bekerül-e nálam a lélekápoló kategóriába vagy sem, előre semmiképpen nem tudom megállapítani, olvasás közben szokott így alakulni. Az biztos, hogy eddig olyan művekre vonatkozott, amik nem minden tekintetben tökéletesek, vannak a történetépítésben és a karakterekben is hibák, hiányosságok, de ezekkel együtt is tudja gyakorolni a lélekápoló hatást. Az egyik ilyen könyvről már volt itt szó korábban (Elise Kova Alku a tündekirállyal ), most egy sorozatot hoztam, ami már közel egy évtizede tud a megmentésemre sietni, ha magam alatt vagyok, vagy úgy érzem, semmit nem tudok olvasni, semmi nem köti le eléggé a...

Néha túl szoktam telitődni a rengeteg fantasyvel, amit olvasok, még akkor is, ha ez a kedvenc műfajom, ilyenkor vagy a klasszikusokhoz, vagy a romkomokhoz szoktam fordulni, nehogy olyasfajta olvasós „slumpba” kerüljek, ami miatt aztán hetekig, hónapokig nem tudok semmit olvasni, még a régi kedvenceimet sem. Idén ráadásul már volt egy ilyenek Scarlett St. Claira sorozata miatt, így tudatosan is törekszem arra, hogy bizonyos mennyiségű fantasy után „pihenjek” kicsit vagy kicsit gyakrabban váltogassam a műfajokat. Arra a pontra még nem jutottam el, hogy félbehagyjam azt, ami nagyon nem tetszik vagy nem fogott meg, mert alapvetően úgy vagyok vele, hogy nem szeretnék olyat kritizálni, amit nem ismerek. A Könyvek szerelmesei is így került a listámra, és mert miért ne akarnék olyanokról olvasni, akik szintén rajonganak a könyvekért? Emiatt Emily Henry többi romkomját nem ismerem, mert csak maga a tartalom fogta meg az érdeklődésemet. Egy rövid, nagyjából spoilermentes ajánló következik. A tö...

 Úgy döntöttem, ideje egy kis újításnak, hogy ne mindig csak a tömény, bő lére eresztett kritikák és ajánlók között lehessen nézelődni, könnyebb legyen azoknak is csemegézni, akik egyelőre nem biztosak a következő olvasmányukban, vagy akár kihívásokhoz keresnek könyveket. Ezért egy új sorozat indul, terv szerint minden pénteken, amikor összeszedek néhány könyvet, könyvsorozatot valamilyen jellemző, tematika, szín van címke alapján -  ezek lesznek az én kis könyvcsokraim 💕 Az első ilyen csokor, mint ahogy a bejegyzés címe is utalt rá, azok a kedvenc vagy nagy hatással bíró sorozatok lesznek, amiket 10-14 éves koromban olvastam, de esetenként később is visszatértem hozzájuk, akár azért, hogy nosztalgiázzak kicsit, akár azért, mert az írásmód időtállónak bizonyult és nem csak (nem, nem számoljuk ki) régebben, de még mindig képes lekötni vagy találok benne olyasmit, ami különlegessé teszi őket, vagy olyan univerzális mondanivalója van, amit korosztálytól függetlenül bármikor lehe...