NiffiBooks

A Pumpkin Spice kávézó  körülbelül azt nyújtotta számomra, amire számítottam, és amire a rengeteg fantasy és a rohanó évvégi hajtásban most éppen szükségem volt. Bár már majdnem véget ért az év, s lassan előkerülnek a karácsonyi könyvek és néhány friss fantasy megjelenés, még jön egy enyhébb, melegebb időszak az őszből,  ami még tökéletes lehet ehhez a könyvhöz. Spoilermentes ajánló következik. A könyv viszonylag rövid (kevesebb mint 300 oldal), így mély karakterépítésre vagy ábrázolásra nem számítottam (nem is nagyon kaptunk), a cselekmény könnyed volt és nagyszerűen olvasatta magát, bár azt a fajta nyelvezetet, amit Gilmore használ nagyobb mennyiségben amúgy sem tudom elviselni, úgyhogy a többi részbe egyelőre nem vetettem bele magam (talán jövő ősszel). A párbeszédek nagy részével megszenvedtem, annyira élettelenek és sablonosak voltak, mint a legtöbb régi fanfictionben. A "rejtélyek" megoldásai túlságosan egyértelműek és előre vetítettek voltak, így nem is nagyon értem, m...

Bár az első rész is tetszett, a második volt az, ami igazán megszerettette velem a sorozatot, a világot és a karaktereket (azokat is, akik az elsőben még kevésbé nyűgöztek le). Broadbent sorozata valóban vérfrissítően hatott a vámpírregények között, viszonylag új elemeket és trópusokat emel be a megszokott és jól megismertek mellé és a kegyetlenségtől sem riad vissza. És bár már az elsőben sem volt elhanyagolható az enemies-to-lovers elem, azt hiszem, ez is most csúcsosodott ki és érte el a crescendóját. Spoileres kibeszélő következik. A történet ott folytatódik, ahol az első abbamaradt: Oraya Vincent halála és a rákényszerített házasság után legyőzöttnek, elárultnak és erőtlennek érzi magát. Elárultnak a férje által, akit kezdett megszeretni és akiben végre képes  lett volna bízni és (vérszerinti) apja által, aki annyi mindent titkolt előle, hogy Oraya még azt is megkérdőjelezi, hogy apja hogyan érzett iránta valójában. Minden erejére és találékonyságára szüksége lesz, hogy vissza...

Valószínűleg nem volt meglepő, hogy ezzel a könyvvel folytatom a kritikák sorát, ez ugyanis A Narancsfa-kolostor  előzménykötete, ötszáz évvel azelőtt játszódnak az események, mint az előző kötetben. A körülmények, fenyegetés, politika és a karakterek különböznek, de a tét ugyanaz - a Berethnet-ház sorsa és két királyság jövője. Spoileres kibeszélő következik. Shannon eggyel emelte a tétet ebben a kötetben, a mitológiai háttér sokkal erősebben jelen van, dinasztiák, családok és új, a háttérből ármánykodó cselszövőkkel. De mielőtt erre részletesebben kitérnék, hoztam egy rövid videót arról, mennyire lenyűgöző lett ennek a könyvnek is a borítója és élfestése. A színkavalkád és az ebből kirobbanó sárkányminta, a vulkánok mind annyira figyelemfelkeltőek, hogy nem lehet elmenni mellette csak úgy. Itt is csak a méret zavart - ilyen hosszúságú könyvnél, ami immáron inkább az ezer oldalhoz van közelebb egy nagyobb méret tényleg  sokkal kényelmesebb lenne. S bár a kezem megszenvedte, m...

Az (eddigi) idei olvasmányaim közül ez az, amitől a legjobban tartottam - nem a terjedelem miatt, a kortárs YA szerzőknek hála, már nem rettentenek vissza az 500+ oldalas könyvek, amiket gimiben és általános iskolában még lehetetlennek tartottam elolvasni. Amiatt is féltem egy kicsit ettől a könyvtől, mert akarva-akaratlanul nagyon sokat hallottam róla. Tudatosan nem szoktam előre véleményeket és kritikákat olvasni semmiről (kissé ironikus, hogy utána viszont mennyit szeretek ezekről írni/beszélni/olvasni), de ezt a könyvet nem tudtam megkerülni, mindenhonnan erről hallottam, amikor megjelent. Közben befejeztem két egyetemi képzést, s eléggé meg is feledkeztem a regényről, amíg el nem kezdték reklámozni az idén megjelent A leszálló éj napjá t, ami kronológiailag megelőzi, a Narancsfát , de nemrég fejezte be az írását az írónő, így megint elkezdett vonzani a történet. Azt hiszem, hatalmas szerencse volt, hogy akkor került a kezembe, amikor, mert így talán jobban tudtam értékelni Shannon...

 Már tavaly is rajta volt a szemem ezen a könyvön, de csak idén jutottam el odáig, hogy valóban elolvassam, és egyáltalán nem bántam meg. Nagyon örülök annak a trendnek, ami az elmúlt években egyre erősebben jelenik meg nemcsak a young adult, de a fantasy többi ágában is, mégpedig a klasszikus gótikus regényekhez való visszatérés. Az pedig különösen érdekessé tette a regényt, hogy egy magyar származású, amerikai írónő alkotása, így van benne pár magyar utalás is (ezekre mindig olyan jó rácsodálkozni). Spoileres kibeszélő következik. Mint néhány korábbi esetben, most is muszáj kiemelnem, mennyire gyönyörű és figyelemfelkeltő a könyv borítója és élfestése. Az arany minta a sötétlila, majdnem fekete háttér előtt, amiből szinte kiugrik a fekete-fehér cím azok figyelmét is magára ragadja, akik nem feltétlenül szeretik a fantasyket, ahogy az ominózus és titokzatos alcím is. Műfaji besorolással kicsit bajban vagyok, mert mint oly sok regény napjainkban, ez is nagyon sok stílust és trópust...

 Heather Fawcett regénye sok szempontból a régi klasszikusokat idézte fel a számomra: a naplószerű írás, a könnyed, lényegretörő elbeszélésmód, az aprólékosan felépített karakterek és az in medias res jellegű történetmesélés. Sok szempontból szerettem és sok szempontból kevésbé tetszett a regény, ennek ellenére is folytatom majd a sorozatot (csak el kellene már jutnom odáig 😊). Spoileres kritika következik. A történet egy érdekes és ritkán látott pozícióba helyezi a tündéreket, szerzeteket, koboldokat, gyakorlatilag az összes, a tündérmitológiához valamennyire is kapcsolható teremtményt. Mindenki tud a létezésükről, mi több, mindenki el is ismeri a létezésüket, noha az emberekkel ritkán és olykor erőszakosan érintkeznek. A tündérek egy olyan faj, mint bármelyik másik - az emberek mellett, rejtőzködve élnek a saját fajtáik között. Főszereplőnk, Emily Wilde, a Cambridge-i egyetem fiatal professzora, aki életét és munkásságát arra tette, hogy hiánypótló és részletes enciklopédiát kés...

Carissa Broadbent számos könyvet írt már, de a A kígyó és az éj szárnyai  az első, ami magyarul is megjelent. Mivel a többi sorozatára/önálló művére is jellemző a részletesen kidolgozott világ, árnyalt karakterek és sötét, de könnyed történetvezetés és stílus, így remélem, a többi is elérhető lesz itthon. Ironikus módon - s mert türelmetlen vagyok - ezt a könyvet angolul olvastam, hogy egyből belevethessem magam a második részébe, így ha valamit másképpen fordítok le, mint a hivatalos fordításban megjelent, azért elnézést kérek, ezek az eltérések javítva lesznek, amint beszereztem magyarul is a könyveket.  A vámpírregények mindig is gyengéim voltak, egyfajta "guilty pleasure", így amikor az Alkonyat  berobbant és vele együtt megint felelevenítették a vámpírokat, gyakorlatilag mindent elolvastam, amire csak rá tudtam tenni a kezemet, kezdve a klasszikusokkal, Bram Stokerrel és Anne Rice-al, majd a 2000-es évek paranormális románcaival, s persze a young adult és high fantas...

Shannon Chakraborty neve már nem ismeretlen a magyar olvasóknak, S. A. Chakraborty néven már megjelent Dévábáb-trilógiája az Agavénél. Most azonban egy új történetbe kezdett bele, ami valószínűleg szintén sorozattá fogja magát kinőni, s aminek főszereplője a híres-hírhedt nákudzá , a törvények határán mozgó kalózkapitány. Spoilermentes könyvajánló. Az Amína asz-Sziráfi kalandjai t nagyon sokáig kerülgettem, mert amennyire kíváncsi voltam rá, annyira tartottam attól, mit lehet kihozni egy keleti mitológiákkal, történelemmel és hitvallással kevert spekulatív fikció/fantasy regényből, amiben még kalózok és démonok is elférnek. Mint kiderült nagyon is sokat és a zsáner egyik legjobb regénye került a kezembe, aminél a gyönyörű borítódizájn egy hasonlóan míves történetet rejtett. Az írónő ezúttal a 12. századba, az Indiai-óceán partvidékére kalauzolja olvasóit színes és üdítően szokatlan karaktereivel, váratlan fordulatokkal teli eseményekkel és olyan univerzális kérdéseket feszegetve, mint...

  Amennyire szerettem és szó szerint felfaltam az első kötetet, ez akkora kihívást jelentett. Kova beleesett a legtöbb, nagyobb univerzumot építő szerzők hibájába - amit Sarah J. Maasnál, Jennifer L. Armentroutnál, Cassandra Clare-nél és még sorolhatnám - is megfigyelhettünk, mégpedig egy olyan töltelék regény képében, ami kevés cselekménnyel és tényleges történéssel próbálja legitimálni magát. Spoileres kibeszélő következik. Hogy egyből a közepébe vágjak, mint a bevezetőben is említettem, ez a rész egy olyan kategóriát képvisel, ami a fantasy birodalmában nem újdonság, gyakran előfordul, főleg új szerzőknél (vegyük figyelembe, hogy bár magyarul az Alku a tündekirály után jelent meg az Air Awakens eddigi két része, ez volt a második regénye Kovának a 2010-es években). Ez azzal is jár, hogy a regény inkább a kapcsolatépítésre, karakter bemutatásra, új szereplők bevezetésére szolgál, ami miatt a tényleges cselekmény vagy világépítés a háttérbe szorul. A kötet legnagyobb részét a ha...

 Elise Kova Air Awakens - Ébredő szél  sorozatának azonos című első kötete egy háborúkkal és ellentétekkel teli birodalomba vezet minket, ahol a katonai vezetés és az uralkodói család kezében csoportosul minden mágikus, politikai és gazdasági hatalom, valamint tudás. Solaris évtizedek óta csatában a kontinens uralmáért, s ezt a csatát döntheti el a könyvár tanonca, Vhalla Yarl, aki olyan hatalmat ébreszt fel, amit már egy évszázada senki sem látott. Kevés spoilert tartalmazó kritika következik. Elise Kova első sorozata viszonylag későn érkezett el Magyarországra, hét év is eltelt a külföldi és a magyar kiadás között. A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent regény átvette a külföldi borító dizájnját és egy különleges, manapság már ritkán látott grafikát is kapott minden fejezet elejére: egy majdnem a teljes oldalt elfoglaló illusztráció a főszereplőnkről. A történet egy nagyon hirtelen kezdéssel nyit, ami alkalmas arra, hogy nagyjából megismerjük a regény világának felépítését é...